Meg talán Siklósi Beatrixszal, aztán Szalai Annamáriával stb.: nem érik be a szívós munkával és rengeteg pénzzel fölépített egyatáboros, úgy általában legalábbis förtelmesnek minősíthető médiabirodalmukkal: „kedvencükké” teszik, úgy tűnik, ismét az egész közmédiát.
Nem volt már jó véleményem se a Fideszről, se Orbánról akkoriban, amikor a Vezér megnevezte a maga kedvenceit, a „Magyar Nemzet”-et, a Demokratát és a magyar rádiózás történetének egyik legnagyobb szégyenét, a Vasárnapi újságot. Mondom, nem voltak már illúzióim a fijjugról, de Orbán akkor mégiscsak elképesztett. Mert ha mondjuk nyilasszimpatizánsként nevezi meg az említetteket, megértettem volna. De hát Orbán nem volt az - igaz, már akkor sem lehetett róla föltételezni semmit, aminek bármilyen politikai elvhez köze lett volna - kizárólag a hatalom megszerzésének és birtoklásának szempontjai érdekelték, ezért aztán használni igyekezett akár az újnyilas irányzatú médiát is.
És mégis: elképesztett, hogy valaki annyira amorális mer lenni, mint Orbán, akinek ez a megnyilatkozása volt politikai pályájának egyik legviszolyogtatóbb gesztusa. Mit gondolt a demokráciáról, politikai ellenfeleiről, mit gondolt híveiről az az ember, aki azt hazudta, hogy az akkoriban a mainál is visszataszítóbb „Magyar Nemzet”, a rendszeresen nyilas-náci irodalmat reklámozó Demokrata és az egészen alvilági hangú, a közmédiára vonatkozó minden normát folyamatosan megsértő Vasárnapi újság a kedvence?! Hogy merte ezt az aljasságot kimondani - önmaga előtt?
Aztán szépen kiépítették maguknak, az egyatábornak - szükségképpen meghatározó szélsőjobboldali szerepvállalással - a magyar sajtó történetének leghatékonyabb pártmédiáját. S e média hatékonyságának alapvető titka a teljes szakmai és erkölcsi züllöttség; a bolsevik (lenini) elvek és gyakorlat - a sajtó kollektív szervező és agitátor - következetes alkalmazása.
Szégyen, de igaz: ennek a médiabirodalomnak hangadói közül sokan a közmédia munkatársai voltak, illetve maradtak mindmáig - és többen „kis kitérő” után mostanában újra „közszolgák” lesznek... Az Echo Tv-ből is vissza lehet térni a közmédiába! - tényleg megáll az ész.
Halász Zsuzsa… Az ő esetleges visszaröptetése durva üzenet - üzenet arról, hogy a hatalom lenézi mindazokat, akik nem föltétlen, kritikátlan hódolói (Solymosi profnak továbbra is a Népszabadság marad); hogy a hatalom önmaga számára nem tartja fontosnak a tisztesség látszatát sem; Krizsó Szilvia Halász Zsuzsával való esetleges cseréje pedig azt üzenné: a hatalom senkit sem tűr meg a közmédiában (vagy bárhol máshol, ahol meghatározó lehet), aki intellektuális és morális értelemben szuverén, aki akár csak a tisztesség gyanújába keveredik... Az üzenet arról szól, hogy a hatalom a maga (egyébként helytelenül fölfogott) érdekei szerint bármilyen minőségrombolásra képes; hogy mélyen megveti a társadalmat - híveit és ellenfeleit egyaránt. Megveti, mégpedig annyira, hogy egészen szemérmetlenül mer a nyilvánosság előtt a maga pőre aljasságában mutatkozni.
Ui.
Hogy Halász Zsuzsa, netán Siklósi stb. az ő múltjukkal hogy képzelik a közmédiában való tevékenységüket, rejtély. Nem látok más magyarázatot, mint az egyatáborra jellemző tökéletes amoralitást: egyszerűen nincs norma, amelyet magukra nézve érvényesnek ismernének el.
Nem volt már jó véleményem se a Fideszről, se Orbánról akkoriban, amikor a Vezér megnevezte a maga kedvenceit, a „Magyar Nemzet”-et, a Demokratát és a magyar rádiózás történetének egyik legnagyobb szégyenét, a Vasárnapi újságot. Mondom, nem voltak már illúzióim a fijjugról, de Orbán akkor mégiscsak elképesztett. Mert ha mondjuk nyilasszimpatizánsként nevezi meg az említetteket, megértettem volna. De hát Orbán nem volt az - igaz, már akkor sem lehetett róla föltételezni semmit, aminek bármilyen politikai elvhez köze lett volna - kizárólag a hatalom megszerzésének és birtoklásának szempontjai érdekelték, ezért aztán használni igyekezett akár az újnyilas irányzatú médiát is.
És mégis: elképesztett, hogy valaki annyira amorális mer lenni, mint Orbán, akinek ez a megnyilatkozása volt politikai pályájának egyik legviszolyogtatóbb gesztusa. Mit gondolt a demokráciáról, politikai ellenfeleiről, mit gondolt híveiről az az ember, aki azt hazudta, hogy az akkoriban a mainál is visszataszítóbb „Magyar Nemzet”, a rendszeresen nyilas-náci irodalmat reklámozó Demokrata és az egészen alvilági hangú, a közmédiára vonatkozó minden normát folyamatosan megsértő Vasárnapi újság a kedvence?! Hogy merte ezt az aljasságot kimondani - önmaga előtt?
Aztán szépen kiépítették maguknak, az egyatábornak - szükségképpen meghatározó szélsőjobboldali szerepvállalással - a magyar sajtó történetének leghatékonyabb pártmédiáját. S e média hatékonyságának alapvető titka a teljes szakmai és erkölcsi züllöttség; a bolsevik (lenini) elvek és gyakorlat - a sajtó kollektív szervező és agitátor - következetes alkalmazása.
Szégyen, de igaz: ennek a médiabirodalomnak hangadói közül sokan a közmédia munkatársai voltak, illetve maradtak mindmáig - és többen „kis kitérő” után mostanában újra „közszolgák” lesznek... Az Echo Tv-ből is vissza lehet térni a közmédiába! - tényleg megáll az ész.
Halász Zsuzsa… Az ő esetleges visszaröptetése durva üzenet - üzenet arról, hogy a hatalom lenézi mindazokat, akik nem föltétlen, kritikátlan hódolói (Solymosi profnak továbbra is a Népszabadság marad); hogy a hatalom önmaga számára nem tartja fontosnak a tisztesség látszatát sem; Krizsó Szilvia Halász Zsuzsával való esetleges cseréje pedig azt üzenné: a hatalom senkit sem tűr meg a közmédiában (vagy bárhol máshol, ahol meghatározó lehet), aki intellektuális és morális értelemben szuverén, aki akár csak a tisztesség gyanújába keveredik... Az üzenet arról szól, hogy a hatalom a maga (egyébként helytelenül fölfogott) érdekei szerint bármilyen minőségrombolásra képes; hogy mélyen megveti a társadalmat - híveit és ellenfeleit egyaránt. Megveti, mégpedig annyira, hogy egészen szemérmetlenül mer a nyilvánosság előtt a maga pőre aljasságában mutatkozni.
Ui.
Hogy Halász Zsuzsa, netán Siklósi stb. az ő múltjukkal hogy képzelik a közmédiában való tevékenységüket, rejtély. Nem látok más magyarázatot, mint az egyatáborra jellemző tökéletes amoralitást: egyszerűen nincs norma, amelyet magukra nézve érvényesnek ismernének el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése