Két választás között, Magyarországon
Rab vagy, amíg a szíved lázad -
úgy szabadulsz, ha kényedül
nem raksz magadnak olyan házat,
melybe háziúr települ.
...
Az meglett ember...
ki nem istene és nem papja
se magának, sem senkinek.
Láttam a boldogságot én,
lágy volt, szőke és másfél mázsa.
Az udvar szigorú gyöpén
imbolygott göndör mosolygása.
Ledőlt a puha, langy tócsába,
hunyorgott, röffent még felém -
ma is látom, mily tétovázva
babrált pihéi közt a fény.
Színészek, ritka kivételtől eltekintve, nem szokták közönségüket bírálni, sportolók sem fütyülik ki szurkolóikat (pedig..!). Pártok, jól fölfogott érdekeiknek megfelelően, óvakodnak a választók bírálatától. Nagyon helyes, hogy így van: Magyarországon különösen visszatetsző volna, ha a "politikai elit" bírálná, oktatná ki a választókat: nincs hozzá ugyanis erkölcsi alapja.
A blogger azonban nyugodtan elmondhatja véleményét a választókról is - semmi különöset sem kockáztat vele, legfeljebb hülyének nézik. (Oszt jó napot!)
Abszolút megértem azokat, akik az elmúlt 8 év után pozitív (tehát nem jobbikos) változást akartak, akik eldöntötték: semmilyen körülmények között sem szavaznak sem szocialistákra, sem liberálisokra. Gondom csak azokkal van, akik e döntésüket azzal indokolták, hogy torkig vannak a hazugsággal és a korrupcióval - s aztán elmentek a Fideszre szavazni.
Mi a gond? - hiszen van-e szebb annál, mikor az istenadta nép megelégeli a hazudozást meg a korrupciót? egyszer talán annyira, hogy maga is fölhagy szorgos gyakorlásukkal..?
A gond mindössze annyi, hogy amennyire érthető "a hazugságtól és korrupciótól megcsömörlött" ember elfordulása a korábbi kormánypártoktól, annyira érthetetlen az a széltében-hosszában máig érzékelhető önfeledt rajongás, ahogy a Fidesz hívéül szegődött!
Ne nézzük az embereket hülyének - még a zembereket se! Többségük bizonyára lát és hall, bizonyára gondolkodik és következtetésekig is el-eljut. Látja, hallja, emlékezetből is tudja: a Fidesz semmivel sem hazudik (sőt!!) és lop kevesebbet, mint bármelyik másik párt - legfeljebb szervezettebben csinálja.
A Fidesz kétharmados többséghez juttatásának nem elégséges magyarázata a szoclibek hazugságaitól, tolvajlásaitól való megundorodás (ilyen erkölcsi fölháborodás akár új, polgári demokratikus pártok létrejöttét is eredményezhette volna): nem a hazugságokat, nem a tolvajlást gyűlölték meg sokan, nagyon is sokan, hanem a fijjug által banditákra valló módszerekkel stigmatizált, bűnbaknak kijelölt, a nemzetből kvázi kiebrudalt szoclibektől - és az általuk még többbé-kevésbé őrzött-képviselt polgári demokratikus eszményektől. A fideszes tolvajlásokat és hazugságokat elnézik, sőt: mintha kifejezetten díjaznák: "Most ők jönnek" - mondják; "most mi jövünk" - gondolják sokan. Olyanok is, akik eddig is háborítatlanul hazudhattak, lophattak.
Rengetegen vannak, akiket egyszerűen a káröröm olcsó, ám jóleső érzése tölt el. És az ilyeneket semmi más nem érdekli. Mondhatod nekik, hogy nézzék már meg, mit művelt eddig kedvenc pártjuk: 'Elmész te a ...! mi a baj vele! Idegesíti a szocikat - és ez a fő!'
Nem, sajnos, nem az érthető és értékelendő erkölcsi fölháborodás juttatta a Fideszt gyakorlatilag teljhatalomhoz, hanem a sajátos cinkosság, mondhatni, romlottság, amellyel elnézik a Fidesznek mindazt és még sokkal többet is, amire hivatkozva a szoclibeket oly súlyosan büntették. Nem csupán elnézik, még drukkolnak is nekik, amolyan lelátói szinten: "a saját csapatnak" mindent szabad!
Mert bármit hazudnak is esetleg a zemberek maguknak, s bármit gondolnak is naív idealisták: a zemberek bizony ezt akarták. Nem a konkrét intézkedéseket - azok egyelőre nem is igen érdeklik őket. Ezt a hangulatot, az "elégtételnek" ezt a tisztázatlansága-tisztátalansága miatt is kéjes, romlott érzését - az esetek többségében inkább csak vélt, nemritkán persze valós sérelmeikért. Látni akarják az erős kezet, amely másokat üt, és érezni, ahogy őket simogatja.
Mindenük tele van a demokráciával - jól értsük meg: nem annak így-úgy eltorzított, magyaros változatával, hanem magával a demokráciával. (Kerényi Imre: mi a fenének a fékek és ellensúlyok rendszere, ha a vezetés jó?!) Az orbáni Fidesz pedig adja a lovat alájuk: a NEMESZ stupid "kapitalizmuskritikája", az ideológiák végéről meg új rendszer alapításáról szóló handabandázása, a nenyizés-nemzeticentrumozás valójában mind arról szólnak, hogy a francba már az utálatos demokráciával..! Alighanem ugyanezt a célt szolgálja a mind penetránsabb szenteskedő ájtatoskodás - odaadó egyházi támogatással.
A demokrácia tényleges kipróbálása előtti(!) megtagadása azt is jelenti tehát, hogy a korábbi kormánypártok (és eszméik) nem csak elkövetett hibáik, bűneik miatt buktak, haenm bizony megőrzött, demokratikus értékeik miatt is - sajnos, általánosítható, amit TGM az SZDSZ-ről mondott, ti. hogy a pártot nem annyira bűneiért és hibáiért, mint inkább megmaradt erényeiért büntették a választók.
Mi az tehát, ami az egyatábort a zsákmány reményén kívül is összetartja? A lelkiismerettől, az önkontrolltól, az öntudattól, a konok kapitánytól való megszabadulás, a bódultság romlott élménye, kéje. A megteremtett, fölkínált lehetőség, amelyet örömmel fogadott el: az infantilizmusba merülés boldogsága. Az, hogy összebújva leshetik Viktort, amint "átéli" az ő indulataikat, kimondja az ő gondolataikat, fölmentve a híveket minden erkölcsi és intellektuális gátlás, önkontroll alól - és egymás szagától megmámorosodva nem képes tudatosulni bennük az a zavaró valami, amit azért valahol mélyen bizonyára éreznek: a Fidesz által megszólaltatott gondolataikat, fölerősített indulataikat a Cipolla-párt szuggerálta beléjük. (Eörsi István, érzékelve a társadalom mentális átalakulását, pontosan fogalmazott, amikor a fasizmus iránti lelki igény megszületéséről írt - 2002-ben.)
A Fidesznek adott fölhatalmazás nagysága elégségesen, hitelesen nem magyarázható morális okokkal; a Jobbikkal együtt vett (szél)jobbos tábornak adott támogatás érthető (meg is kell érteni, minél alaposabban), magyarázható. A Fideszre adott szavazatok a normák sikeres lerombolásáról tanúskodnak (hogyan tekinthetett el ennyi ember a fijjug és a szélsőjobb másfél évtizedes összevegyülésétől? hogyan lehetséges, hogy ez a szempont "nem játszott"? hogyan fogadhatja el, hogyan élvezheti a széljobbal közös médiabirodalom jellemzően emberalatti hangját?!), de különösen a Jobbikra adott voksok egyszerűen menthetetlenek: teljes morális csődről tanúskodnak (azt is mondhatom: hazafiatlanságról, elembertelenedésről).
*
Senkiben sem lehet kétség: a dagonyázás kéje kitart az önkormányzati választásokig: az ország rothadt gyümölcsként fog a Fidesz ölébe hullni...
Változás csak akkor várható, amikor a zemberek végre megcsömörülnek.
El fog jönni ez az idő, de a polgári demokratikus értékek képviselőinek nem volna szabad ezt tétlenül várniuk: hiába minden, ha addigra nem áll föl két-három, különböző irányultságú, de a polgári demokrácia alapértékeiben egyetértő, nyugatos Magyarországot kívánó, morálisan - amennyire csak lehetséges - intakt politikai erő (párt). Az önkormányzati választásokra való fölkészülést is ennek a célnak, az újjáépülésnek kellene alárendelni.
(Pesszimista vagyok - nem a várható fideszes tarolás miatt, hanem azért, mert arra a bizonyos újjáépülésre-újjáépítésre egyelőre sem a komoly szándékot, sem a képességet nem érzékelem. Ki tudja, meddig folytatódik még az öntudatvesztés mámorában való hempergés a Fidesz készítette dagonyában...)
A blogger azonban nyugodtan elmondhatja véleményét a választókról is - semmi különöset sem kockáztat vele, legfeljebb hülyének nézik. (Oszt jó napot!)
Abszolút megértem azokat, akik az elmúlt 8 év után pozitív (tehát nem jobbikos) változást akartak, akik eldöntötték: semmilyen körülmények között sem szavaznak sem szocialistákra, sem liberálisokra. Gondom csak azokkal van, akik e döntésüket azzal indokolták, hogy torkig vannak a hazugsággal és a korrupcióval - s aztán elmentek a Fideszre szavazni.
Mi a gond? - hiszen van-e szebb annál, mikor az istenadta nép megelégeli a hazudozást meg a korrupciót? egyszer talán annyira, hogy maga is fölhagy szorgos gyakorlásukkal..?
A gond mindössze annyi, hogy amennyire érthető "a hazugságtól és korrupciótól megcsömörlött" ember elfordulása a korábbi kormánypártoktól, annyira érthetetlen az a széltében-hosszában máig érzékelhető önfeledt rajongás, ahogy a Fidesz hívéül szegődött!
Ne nézzük az embereket hülyének - még a zembereket se! Többségük bizonyára lát és hall, bizonyára gondolkodik és következtetésekig is el-eljut. Látja, hallja, emlékezetből is tudja: a Fidesz semmivel sem hazudik (sőt!!) és lop kevesebbet, mint bármelyik másik párt - legfeljebb szervezettebben csinálja.
A Fidesz kétharmados többséghez juttatásának nem elégséges magyarázata a szoclibek hazugságaitól, tolvajlásaitól való megundorodás (ilyen erkölcsi fölháborodás akár új, polgári demokratikus pártok létrejöttét is eredményezhette volna): nem a hazugságokat, nem a tolvajlást gyűlölték meg sokan, nagyon is sokan, hanem a fijjug által banditákra valló módszerekkel stigmatizált, bűnbaknak kijelölt, a nemzetből kvázi kiebrudalt szoclibektől - és az általuk még többbé-kevésbé őrzött-képviselt polgári demokratikus eszményektől. A fideszes tolvajlásokat és hazugságokat elnézik, sőt: mintha kifejezetten díjaznák: "Most ők jönnek" - mondják; "most mi jövünk" - gondolják sokan. Olyanok is, akik eddig is háborítatlanul hazudhattak, lophattak.
Rengetegen vannak, akiket egyszerűen a káröröm olcsó, ám jóleső érzése tölt el. És az ilyeneket semmi más nem érdekli. Mondhatod nekik, hogy nézzék már meg, mit művelt eddig kedvenc pártjuk: 'Elmész te a ...! mi a baj vele! Idegesíti a szocikat - és ez a fő!'
Nem, sajnos, nem az érthető és értékelendő erkölcsi fölháborodás juttatta a Fideszt gyakorlatilag teljhatalomhoz, hanem a sajátos cinkosság, mondhatni, romlottság, amellyel elnézik a Fidesznek mindazt és még sokkal többet is, amire hivatkozva a szoclibeket oly súlyosan büntették. Nem csupán elnézik, még drukkolnak is nekik, amolyan lelátói szinten: "a saját csapatnak" mindent szabad!
Mert bármit hazudnak is esetleg a zemberek maguknak, s bármit gondolnak is naív idealisták: a zemberek bizony ezt akarták. Nem a konkrét intézkedéseket - azok egyelőre nem is igen érdeklik őket. Ezt a hangulatot, az "elégtételnek" ezt a tisztázatlansága-tisztátalansága miatt is kéjes, romlott érzését - az esetek többségében inkább csak vélt, nemritkán persze valós sérelmeikért. Látni akarják az erős kezet, amely másokat üt, és érezni, ahogy őket simogatja.
Mindenük tele van a demokráciával - jól értsük meg: nem annak így-úgy eltorzított, magyaros változatával, hanem magával a demokráciával. (Kerényi Imre: mi a fenének a fékek és ellensúlyok rendszere, ha a vezetés jó?!) Az orbáni Fidesz pedig adja a lovat alájuk: a NEMESZ stupid "kapitalizmuskritikája", az ideológiák végéről meg új rendszer alapításáról szóló handabandázása, a nenyizés-nemzeticentrumozás valójában mind arról szólnak, hogy a francba már az utálatos demokráciával..! Alighanem ugyanezt a célt szolgálja a mind penetránsabb szenteskedő ájtatoskodás - odaadó egyházi támogatással.
A demokrácia tényleges kipróbálása előtti(!) megtagadása azt is jelenti tehát, hogy a korábbi kormánypártok (és eszméik) nem csak elkövetett hibáik, bűneik miatt buktak, haenm bizony megőrzött, demokratikus értékeik miatt is - sajnos, általánosítható, amit TGM az SZDSZ-ről mondott, ti. hogy a pártot nem annyira bűneiért és hibáiért, mint inkább megmaradt erényeiért büntették a választók.
Mi az tehát, ami az egyatábort a zsákmány reményén kívül is összetartja? A lelkiismerettől, az önkontrolltól, az öntudattól, a konok kapitánytól való megszabadulás, a bódultság romlott élménye, kéje. A megteremtett, fölkínált lehetőség, amelyet örömmel fogadott el: az infantilizmusba merülés boldogsága. Az, hogy összebújva leshetik Viktort, amint "átéli" az ő indulataikat, kimondja az ő gondolataikat, fölmentve a híveket minden erkölcsi és intellektuális gátlás, önkontroll alól - és egymás szagától megmámorosodva nem képes tudatosulni bennük az a zavaró valami, amit azért valahol mélyen bizonyára éreznek: a Fidesz által megszólaltatott gondolataikat, fölerősített indulataikat a Cipolla-párt szuggerálta beléjük. (Eörsi István, érzékelve a társadalom mentális átalakulását, pontosan fogalmazott, amikor a fasizmus iránti lelki igény megszületéséről írt - 2002-ben.)
A Fidesznek adott fölhatalmazás nagysága elégségesen, hitelesen nem magyarázható morális okokkal; a Jobbikkal együtt vett (szél)jobbos tábornak adott támogatás érthető (meg is kell érteni, minél alaposabban), magyarázható. A Fideszre adott szavazatok a normák sikeres lerombolásáról tanúskodnak (hogyan tekinthetett el ennyi ember a fijjug és a szélsőjobb másfél évtizedes összevegyülésétől? hogyan lehetséges, hogy ez a szempont "nem játszott"? hogyan fogadhatja el, hogyan élvezheti a széljobbal közös médiabirodalom jellemzően emberalatti hangját?!), de különösen a Jobbikra adott voksok egyszerűen menthetetlenek: teljes morális csődről tanúskodnak (azt is mondhatom: hazafiatlanságról, elembertelenedésről).
*
Senkiben sem lehet kétség: a dagonyázás kéje kitart az önkormányzati választásokig: az ország rothadt gyümölcsként fog a Fidesz ölébe hullni...
Változás csak akkor várható, amikor a zemberek végre megcsömörülnek.
El fog jönni ez az idő, de a polgári demokratikus értékek képviselőinek nem volna szabad ezt tétlenül várniuk: hiába minden, ha addigra nem áll föl két-három, különböző irányultságú, de a polgári demokrácia alapértékeiben egyetértő, nyugatos Magyarországot kívánó, morálisan - amennyire csak lehetséges - intakt politikai erő (párt). Az önkormányzati választásokra való fölkészülést is ennek a célnak, az újjáépülésnek kellene alárendelni.
(Pesszimista vagyok - nem a várható fideszes tarolás miatt, hanem azért, mert arra a bizonyos újjáépülésre-újjáépítésre egyelőre sem a komoly szándékot, sem a képességet nem érzékelem. Ki tudja, meddig folytatódik még az öntudatvesztés mámorában való hempergés a Fidesz készítette dagonyában...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése