Túlvan hát Budapest, az ország a melegek és szimpatizánsaik idei felvonulásán - a legnagyobb szenzáció, amelyet természetesen fideszes médiamunkások tártak föl, Gyurcsány és társaságának „bliccelése” volt.
Nem történt durva erőszak, nincs hír arról, hogy - legalábbis a felvonulással kapcsolatban - bárkit megvertek volna. A szervezők közül többen, ha lelkesek nem is, de a körülményekhez képest elégedettek voltak.
Pedig nem volt mivel elégedettnek lenni.
Nemcsak az a baj, hogy egyre kevesebben mernek részt venni ezen a polgárjogi fölvonuláson, nemcsak az a baj, hogy idén csak külföldiek mertek(?) beszélni - az igazi baj az, hogy fölvonulók, szervezők és szimpatizánsaik mintha beletörődnének abba, ha a hatóság kvázi másodrendű polgárokként kezeli őket.
Micsoda dolog az, ha egy mozi előtt megjelenik néhány „radikális” (a nálunk hovatovább kötelező ”politikai illem” szerint - e kifejezés értelme visszájára fordíttatott, mint Gaudiék föltűnése óta a „jogvédelem” is - így kell minősíteni közönséges brigantikat, lelátói banditákat, neonáci-újnyilas hordatagokat, személyiségzavaros, agresszív homofób idiótákat) figura, akkor a rendőrség nem őket fegyelmezi meg, hanem bevonatja a „provokatív” zászlót…
Micsoda dolog az, hogy mondvacsinált okokra hivatkozva lerövidíttették a felvonulás már hagyományos útvonalát, majd mikor az Oktogonon összegyűlt száz-kétszáz őrjongő alak (aligha jelentettek be bármilyen „ellendemonstrációt” - a sajtó legalábbis nem adott ilyenről hírt), akkor nem őket szorították ki, ha másképp nem ment volna, hát könnygázzal, gumibottal - hanem a menetet fordították vissza… Ez botrányos, még akkor is, ha e „megoldással” a szervezők is egyetértettek.
Nagyjából 2002 óta (amióta kihirdettetett, hogy a haza nem lehet ellenzékben) az a helyzet, hogy a magyar társadalom bizonyos csoportjai - most éppen a melegek, máskor a liberálisok, a szocialisták, a cigányok, a zsidók) addig gyakorolhatják polgári jogaikat, amíg a szélsőjobboldali (egyébként Fidesz által fölnevelt és hergelt) polgári és egyéb körök azt megengedik… Számukra a jog azt jelenti: joguk van eltűrni ellenséges bandák akár lincshangulatú őrjöngését, azt, hogy mozgásukban korlátozzák őket, törvényes joggyakorlásuk miatt gyalázzák, fenyegessék, megdobálják, megverjék őket…
A Magyar Köztársaság Alkotmánya 62.§ (1) bek. kimondja: „A Magyar Köztársaság elismeri a békés gyülekezés jogát és biztosítja annak szabad gyakorlását.”
Vajon szabadon élhettek-e alkotmányos jogaikkal azok az emberek, akiket az őrjöngő horda miatt visszafordítottak? Vajon nem az történt-e, hogy a Magyar Köztársaság rendőrsége ezzel éppenséggel a csoportos garázdálkodás, közösség elleni izgatás vagy akár a kényszerítés „szabadságát” védte?!
Pedig a gyülekezési jogról szóló törvény a következőket tartalmazza:
1. § A gyülekezési jog mindenkit megillető alapvető szabadságjog, amelyet a Magyar Köztársaság elismer, és biztosítja annak zavartalan gyakorlását.
2. § (1) A gyülekezési jog gyakorlása keretében békés összejövetelek, felvonulások és tüntetések (a továbbiakban együtt: rendezvény) tarthatók, amelyeken a résztvevők véleményüket szabadon kinyilváníthatják.
(2) A rendezvény résztvevői jogosultak a közösen kialakított álláspontjukat az érdekeltek tudomására hozni.
(3) A gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével.
Megkérdezte valaki, hogy az Oktogonon összegyűlt banda képviseletében bejelentett-e valaki „ellendemonstrációt”? Megkérdezte valaki, hogy az ilyen „ellendemonstráció” meddig tekinthető békésnek és olyannak, amely nem zavarja/akadályozza azoknak törvényes joggyakorlását, akik ellen „demonstrálnak”? Megkérdezte valaki is, hogy a történtekkel kapcsolatban hogyan értelmezi a rendőrség az alábbiakat?
2008. évi LXXIX. törvény a közrend, valamint az igazságszolgáltatás működésének védelme érdekében szükséges egyes törvénymódosításokról
„Az egyesülési, a gyülekezési szabadság, valamint a választási gyűlésen való részvétel jogának megsértése
174/C. § (1) Aki mást egyesülési vagy gyülekezési jogának gyakorlásában, valamint választási gyűlésen való részvételében erőszakkal vagy fenyegetéssel jogtalanul akadályoz, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményre irányuló előkészületet követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.”
4. § A Btk. 176/A. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Aki félelemkeltés céljából a) mást vagy rá tekintettel hozzátartozóját személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetésével megfenyeget, vagy
b) annak a látszatnak a keltésére törekszik, hogy a sértett vagy hozzátartozója életét, testi épségét vagy egészségét sértő vagy veszélyeztető esemény következik be, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.”
A 2002 óta kialakított jogalkalmazás - miközben „nemzeti jogvédők" (olyan ez a jelző itt, mint a demokrácia előtt volt a „szocialista”) a „hazafiak üldözéséről” handabandáznak - meglehetősen következetesen sújt törvényes jogaikkal békésen élni kívánó embereket, kiszolgáltatva őket „radikális ellentüntetőknek” - és meglehetős következetességgel, tág határok között védelmezi az utóbbiaknak a legközönségesebb jogsértésekhez, martalóckodáshoz való „jogát”…
Nem történt durva erőszak, nincs hír arról, hogy - legalábbis a felvonulással kapcsolatban - bárkit megvertek volna. A szervezők közül többen, ha lelkesek nem is, de a körülményekhez képest elégedettek voltak.
Pedig nem volt mivel elégedettnek lenni.
Nemcsak az a baj, hogy egyre kevesebben mernek részt venni ezen a polgárjogi fölvonuláson, nemcsak az a baj, hogy idén csak külföldiek mertek(?) beszélni - az igazi baj az, hogy fölvonulók, szervezők és szimpatizánsaik mintha beletörődnének abba, ha a hatóság kvázi másodrendű polgárokként kezeli őket.
Micsoda dolog az, ha egy mozi előtt megjelenik néhány „radikális” (a nálunk hovatovább kötelező ”politikai illem” szerint - e kifejezés értelme visszájára fordíttatott, mint Gaudiék föltűnése óta a „jogvédelem” is - így kell minősíteni közönséges brigantikat, lelátói banditákat, neonáci-újnyilas hordatagokat, személyiségzavaros, agresszív homofób idiótákat) figura, akkor a rendőrség nem őket fegyelmezi meg, hanem bevonatja a „provokatív” zászlót…
Micsoda dolog az, hogy mondvacsinált okokra hivatkozva lerövidíttették a felvonulás már hagyományos útvonalát, majd mikor az Oktogonon összegyűlt száz-kétszáz őrjongő alak (aligha jelentettek be bármilyen „ellendemonstrációt” - a sajtó legalábbis nem adott ilyenről hírt), akkor nem őket szorították ki, ha másképp nem ment volna, hát könnygázzal, gumibottal - hanem a menetet fordították vissza… Ez botrányos, még akkor is, ha e „megoldással” a szervezők is egyetértettek.
Nagyjából 2002 óta (amióta kihirdettetett, hogy a haza nem lehet ellenzékben) az a helyzet, hogy a magyar társadalom bizonyos csoportjai - most éppen a melegek, máskor a liberálisok, a szocialisták, a cigányok, a zsidók) addig gyakorolhatják polgári jogaikat, amíg a szélsőjobboldali (egyébként Fidesz által fölnevelt és hergelt) polgári és egyéb körök azt megengedik… Számukra a jog azt jelenti: joguk van eltűrni ellenséges bandák akár lincshangulatú őrjöngését, azt, hogy mozgásukban korlátozzák őket, törvényes joggyakorlásuk miatt gyalázzák, fenyegessék, megdobálják, megverjék őket…
A Magyar Köztársaság Alkotmánya 62.§ (1) bek. kimondja: „A Magyar Köztársaság elismeri a békés gyülekezés jogát és biztosítja annak szabad gyakorlását.”
Vajon szabadon élhettek-e alkotmányos jogaikkal azok az emberek, akiket az őrjöngő horda miatt visszafordítottak? Vajon nem az történt-e, hogy a Magyar Köztársaság rendőrsége ezzel éppenséggel a csoportos garázdálkodás, közösség elleni izgatás vagy akár a kényszerítés „szabadságát” védte?!
Pedig a gyülekezési jogról szóló törvény a következőket tartalmazza:
1. § A gyülekezési jog mindenkit megillető alapvető szabadságjog, amelyet a Magyar Köztársaság elismer, és biztosítja annak zavartalan gyakorlását.
2. § (1) A gyülekezési jog gyakorlása keretében békés összejövetelek, felvonulások és tüntetések (a továbbiakban együtt: rendezvény) tarthatók, amelyeken a résztvevők véleményüket szabadon kinyilváníthatják.
(2) A rendezvény résztvevői jogosultak a közösen kialakított álláspontjukat az érdekeltek tudomására hozni.
(3) A gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével.
Megkérdezte valaki, hogy az Oktogonon összegyűlt banda képviseletében bejelentett-e valaki „ellendemonstrációt”? Megkérdezte valaki, hogy az ilyen „ellendemonstráció” meddig tekinthető békésnek és olyannak, amely nem zavarja/akadályozza azoknak törvényes joggyakorlását, akik ellen „demonstrálnak”? Megkérdezte valaki is, hogy a történtekkel kapcsolatban hogyan értelmezi a rendőrség az alábbiakat?
2008. évi LXXIX. törvény a közrend, valamint az igazságszolgáltatás működésének védelme érdekében szükséges egyes törvénymódosításokról
„Az egyesülési, a gyülekezési szabadság, valamint a választási gyűlésen való részvétel jogának megsértése
174/C. § (1) Aki mást egyesülési vagy gyülekezési jogának gyakorlásában, valamint választási gyűlésen való részvételében erőszakkal vagy fenyegetéssel jogtalanul akadályoz, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményre irányuló előkészületet követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.”
4. § A Btk. 176/A. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Aki félelemkeltés céljából a) mást vagy rá tekintettel hozzátartozóját személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetésével megfenyeget, vagy
b) annak a látszatnak a keltésére törekszik, hogy a sértett vagy hozzátartozója életét, testi épségét vagy egészségét sértő vagy veszélyeztető esemény következik be, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.”
A 2002 óta kialakított jogalkalmazás - miközben „nemzeti jogvédők" (olyan ez a jelző itt, mint a demokrácia előtt volt a „szocialista”) a „hazafiak üldözéséről” handabandáznak - meglehetősen következetesen sújt törvényes jogaikkal békésen élni kívánó embereket, kiszolgáltatva őket „radikális ellentüntetőknek” - és meglehetős következetességgel, tág határok között védelmezi az utóbbiaknak a legközönségesebb jogsértésekhez, martalóckodáshoz való „jogát”…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése