Ez nooormális.?! (18.)

A NEMESZ viszonylag aktív mostanában - révült híveit gyakorta ajándékozza meg olyan szövegekkel, amin jólesőn tudnak élvezkedni, röhögni. Íme: Megyesi Gusztáv: Lopott anyag.
A NEMESZre vonatkozó részlet:
"Jó, az is előfordul, hogy a politikus igen szerény, csak az idegen szavakat nem érti. Ezt azért említem, mert most olvasom, hogy Orbán Viktortól azt kérdezték a Hír TV-ben, hogy a legutóbbi pénzügyi tárgyalásai során miként adhatott neki ultimátumot az a José Manuel Barroso, aki az Európai Bizottság elnöke, s aki korábban Gyurcsány hátát lapogatta, mire a nemzeti ügyek kormányfője azt felelte: „van, akinek a korábbi miniszterelnök mozgatja meg inkább a libidóját, a mostani kevésbé…” Most már csak azt kellene tudni, hogy a nemzet miniszterelnöke a libidó szó jelentését nem ismeri, vagy csak nemes egyszerűséggel melegnek gondolja az Európai Bizottság elnökét; igaz, ezen a szinten mindkettő bravúr, akár a nemzeti együttműködés rendszerébe is beilleszthető, mint végre egy nem másoktól elhappolt, saját gondolat."
Szóval, a hívek bizonyára jót röhögnek a Kedves Vezető eme elméncségén is, és feldobott hangulatukban gondolatban már most készülnek a melegek és demokrata szimpatizánsaik jövő évi felvonulására, amikor is Gyurcsányt és Barrosot együtt fogják buzizni...
Azok pedig, akik magukat finnyásan az ilyen emelkedett szellemiségű "Nemzeti Együttműködés Rendszerén" kívülre helyezik, töprenghetnek: vajon "jó-e nekünk", akár a "Nemzeti Centrumnak" is, ha a Magyar Köztársaság Örökös Miniszterelnöke szinte naponta bizonyítja, hogy közönséges paraszt - a szónak a mezőgazdaságtól teljesen függetlenné vált értelmében..?

A dagonyázás kéje

Két választás között, Magyarországon

Rab vagy, amíg a szíved lázad -

úgy szabadulsz, ha kényedül

nem raksz magadnak olyan házat,

melybe háziúr települ.

...

Az meglett ember...

ki nem istene és nem papja

se magának, sem senkinek.

Láttam a boldogságot én,

lágy volt, szőke és másfél mázsa.

Az udvar szigorú gyöpén

imbolygott göndör mosolygása.

Ledőlt a puha, langy tócsába,

hunyorgott, röffent még felém -

ma is látom, mily tétovázva

babrált pihéi közt a fény.

Színészek, ritka kivételtől eltekintve, nem szokták közönségüket bírálni, sportolók sem fütyülik ki szurkolóikat (pedig..!). Pártok, jól fölfogott érdekeiknek megfelelően, óvakodnak a választók bírálatától. Nagyon helyes, hogy így van: Magyarországon különösen visszatetsző volna, ha a "politikai elit" bírálná, oktatná ki a választókat: nincs hozzá ugyanis erkölcsi alapja.
A blogger azonban nyugodtan elmondhatja véleményét a választókról is - semmi különöset sem kockáztat vele, legfeljebb hülyének nézik. (Oszt jó napot!)
Abszolút megértem azokat, akik az elmúlt 8 év után pozitív (tehát nem jobbikos) változást akartak, akik eldöntötték: semmilyen körülmények között sem szavaznak sem szocialistákra, sem liberálisokra. Gondom csak azokkal van, akik e döntésüket azzal indokolták, hogy torkig vannak a hazugsággal és a korrupcióval - s aztán elmentek a Fideszre szavazni.
Mi a gond? - hiszen van-e szebb annál, mikor az istenadta nép megelégeli a hazudozást meg a korrupciót? egyszer talán annyira, hogy maga is fölhagy szorgos gyakorlásukkal..?
A gond mindössze annyi, hogy amennyire érthető "a hazugságtól és korrupciótól megcsömörlött" ember elfordulása a korábbi kormánypártoktól, annyira érthetetlen az a széltében-hosszában máig érzékelhető önfeledt rajongás, ahogy a Fidesz hívéül szegődött!
Ne nézzük az embereket hülyének - még a zembereket se! Többségük bizonyára lát és hall, bizonyára gondolkodik és következtetésekig is el-eljut. Látja, hallja, emlékezetből is tudja: a Fidesz semmivel sem hazudik (sőt!!) és lop kevesebbet, mint bármelyik másik párt - legfeljebb szervezettebben csinálja.
A Fidesz kétharmados többséghez juttatásának nem elégséges magyarázata a szoclibek hazugságaitól, tolvajlásaitól való megundorodás (ilyen erkölcsi fölháborodás akár új, polgári demokratikus pártok létrejöttét is eredményezhette volna): nem a hazugságokat, nem a tolvajlást gyűlölték meg sokan, nagyon is sokan, hanem a fijjug által banditákra valló módszerekkel stigmatizált, bűnbaknak kijelölt, a nemzetből kvázi kiebrudalt szoclibektől - és az általuk még többbé-kevésbé őrzött-képviselt polgári demokratikus eszményektől. A fideszes tolvajlásokat és hazugságokat elnézik, sőt: mintha kifejezetten díjaznák: "Most ők jönnek" - mondják; "most mi jövünk" - gondolják sokan. Olyanok is, akik eddig is háborítatlanul hazudhattak, lophattak.
Rengetegen vannak, akiket egyszerűen a káröröm olcsó, ám jóleső érzése tölt el. És az ilyeneket semmi más nem érdekli. Mondhatod nekik, hogy nézzék már meg, mit művelt eddig kedvenc pártjuk: 'Elmész te a ...! mi a baj vele! Idegesíti a szocikat - és ez a fő!'
Nem, sajnos, nem az érthető és értékelendő erkölcsi fölháborodás juttatta a Fideszt gyakorlatilag teljhatalomhoz, hanem a sajátos cinkosság, mondhatni, romlottság, amellyel elnézik a Fidesznek mindazt és még sokkal többet is, amire hivatkozva a szoclibeket oly súlyosan büntették. Nem csupán elnézik, még drukkolnak is nekik, amolyan lelátói szinten: "a saját csapatnak" mindent szabad!
Mert bármit hazudnak is esetleg a zemberek maguknak, s bármit gondolnak is naív idealisták: a zemberek bizony ezt akarták. Nem a konkrét intézkedéseket - azok egyelőre nem is igen érdeklik őket. Ezt a hangulatot, az "elégtételnek" ezt a tisztázatlansága-tisztátalansága miatt is kéjes, romlott érzését - az esetek többségében inkább csak vélt, nemritkán persze valós sérelmeikért. Látni akarják az erős kezet, amely másokat üt, és érezni, ahogy őket simogatja.
Mindenük tele van a demokráciával - jól értsük meg: nem annak így-úgy eltorzított, magyaros változatával, hanem magával a demokráciával. (Kerényi Imre: mi a fenének a fékek és ellensúlyok rendszere, ha a vezetés jó?!) Az orbáni Fidesz pedig adja a lovat alájuk: a NEMESZ stupid "kapitalizmuskritikája", az ideológiák végéről meg új rendszer alapításáról szóló handabandázása, a nenyizés-nemzeticentrumozás valójában mind arról szólnak, hogy a francba már az utálatos demokráciával..! Alighanem ugyanezt a célt szolgálja a mind penetránsabb szenteskedő ájtatoskodás - odaadó egyházi támogatással.
A demokrácia tényleges kipróbálása előtti(!) megtagadása azt is jelenti tehát, hogy a korábbi kormánypártok (és eszméik) nem csak elkövetett hibáik, bűneik miatt buktak, haenm bizony megőrzött, demokratikus értékeik miatt is - sajnos, általánosítható, amit TGM az SZDSZ-ről mondott, ti. hogy a pártot nem annyira bűneiért és hibáiért, mint inkább megmaradt erényeiért büntették a választók.
Mi az tehát, ami az egyatábort a zsákmány reményén kívül is összetartja? A lelkiismerettől, az önkontrolltól, az öntudattól, a konok kapitánytól való megszabadulás, a bódultság romlott élménye, kéje. A megteremtett, fölkínált lehetőség, amelyet örömmel fogadott el: az infantilizmusba merülés boldogsága. Az, hogy összebújva leshetik Viktort, amint "átéli" az ő indulataikat, kimondja az ő gondolataikat, fölmentve a híveket minden erkölcsi és intellektuális gátlás, önkontroll alól - és egymás szagától megmámorosodva nem képes tudatosulni bennük az a zavaró valami, amit azért valahol mélyen bizonyára éreznek: a Fidesz által megszólaltatott gondolataikat, fölerősített indulataikat a Cipolla-párt szuggerálta beléjük. (Eörsi István, érzékelve a társadalom mentális átalakulását, pontosan fogalmazott, amikor a fasizmus iránti lelki igény megszületéséről írt - 2002-ben.)
A Fidesznek adott fölhatalmazás nagysága elégségesen, hitelesen nem magyarázható morális okokkal; a Jobbikkal együtt vett (szél)jobbos tábornak adott támogatás érthető (meg is kell érteni, minél alaposabban), magyarázható. A Fideszre adott szavazatok a normák sikeres lerombolásáról tanúskodnak (hogyan tekinthetett el ennyi ember a fijjug és a szélsőjobb másfél évtizedes összevegyülésétől? hogyan lehetséges, hogy ez a szempont "nem játszott"? hogyan fogadhatja el, hogyan élvezheti a széljobbal közös médiabirodalom jellemzően emberalatti hangját?!), de különösen a Jobbikra adott voksok egyszerűen menthetetlenek: teljes morális csődről tanúskodnak (azt is mondhatom: hazafiatlanságról, elembertelenedésről).
*
Senkiben sem lehet kétség: a dagonyázás kéje kitart az önkormányzati választásokig: az ország rothadt gyümölcsként fog a Fidesz ölébe hullni...
Változás csak akkor várható, amikor a zemberek végre megcsömörülnek.
El fog jönni ez az idő, de a polgári demokratikus értékek képviselőinek nem volna szabad ezt tétlenül várniuk: hiába minden, ha addigra nem áll föl két-három, különböző irányultságú, de a polgári demokrácia alapértékeiben egyetértő, nyugatos Magyarországot kívánó, morálisan - amennyire csak lehetséges - intakt politikai erő (párt). Az önkormányzati választásokra való fölkészülést is ennek a célnak, az újjáépülésnek kellene alárendelni.
(Pesszimista vagyok - nem a várható fideszes tarolás miatt, hanem azért, mert arra a bizonyos újjáépülésre-újjáépítésre egyelőre sem a komoly szándékot, sem a képességet nem érzékelem. Ki tudja, meddig folytatódik még az öntudatvesztés mámorában való hempergés a Fidesz készítette dagonyában...)

Csökken-e a pártok támogatása?

Igen, csökken: az elfogadott törvény szerint 15%-kal. Az idei megtakarítás mintegy 200 milliós (a Fidesz 130-at veszít), jövőre 400 milliót várnak.

A döntés bizonyára népszerű - ebben az országban mindig nagyon sokan vannak, akik minden fillér kiadást sajnálnak bármire is, amit/akit nem lehet rögtön megzabálni/megdugni. Mondom, népszerű a döntés - de súlyosan kártékony.

Először is az a baj vele, hogy hamis látszatot teremt: mintha valami pozitív változást hozna, pedig csak ront a jelenlegi helyzeten. Nem kicsit: nagyon.

A pártfinnaszírozás alapvető problémája nem az arra fordított kiadások nagysága, hanem a pártok költekezésének áttekinthetetlensége; az a nyilvánvaló tény, hogy a puszta létezéshez is törvénysértő módon kell "gazdálkodniuk". A jelenlegi döntésnek legnagyobb baja tehát az, hogy a pártfinanszírozás átláthatóvá tétele helyett hozták. S ennek nagyon egyszerű a magyarázata: a "birtokon belül" lévő Fidesz könnyedén elviseli a 130 milliós veszteséget, ám beláthatatlan következményekkel kellene számolnia, ha átláthatóvá tennék a pártok finanszírozását!

A "nemzeti vágta" keretében a Főhajtó (alias NEMESZ) leromboltatott sok mindent, ami akadálya volt a tekintélyuralmi, hogy azt ne mondjam: önkényuralmi struktúra kialakításának. Ez a "kiadáscsökkentés" (a megtakarítás nemzetgazdasági szinten jelentéktelen) beleillik ebbe a rombolásba.

Átalakították a választási rendszert - mondjuk szerényen, visszafogottan: a Fidesznek nem hátrányos az új szabályozás. Elzavarták a négy évre választott OVB-t; hírek keringenek arról, hogy a kormánypártnak előnyös módon rajzolják át a választókerületeket (talán mégiscsak vizsgálódnia kellett volna az ügyészségnek a Kubatov-lista ügyében...). Vazallusaikká teszik a köztisztviselőket.

És most csökkentették a többi párt állami támogatását.

Mert látszat csupán, hogy a Fidesz veszít bármit is. Mert nagyon igaz az EKI megállapítása: "Ez a lépés a mai körülmények között még a politikai erőviszonyokra is befolyással lehet, hiszen a kormányzatot és az önkormányzatok zömét uraló pártnak sokkal kiterjedtebb lehetőségei vannak arra, hogy a törvényes támogatásokat nem törvényes forrásokból egészítse ki."

Bizony, így van ez! Korábban is így volt, persze, de akinek működik a memóriája, emlékezhet: senki olyan pofátlan gátlástalansággal nem rabolta meg választási kampánya finanszírozásához a közt, mint éppen a Fidesz. Így volt ez korábbi kormányzásuk idején, és így volt most a legutóbbi választásokkor, amikor is például lényegében korlátozatlanul használhatták az önkormányzatok pénzéből finanszírozott helyi médiát, számos helyen monopolizálták azt, teljességgel kiszorítva vetélytársaikat - arcátlan nyíltsággal sértve ezzel minden szabályt, minden írott (jogi) és íratlan normát. A helyzet a Fidesz szempontjából annyiban javult, hogy birtokba vették immár a köztévét; nyilván megszerzik még az egyébként irántuk eddig sem barátságtalan közrádiót is.

Körültekintőek a fijjug: a fentebb említett intézkedésekkel együtt komplex módon alakítják a maguk számára kedvezővé az esélyeket. Pontosabban: mindent elkövetnek azért, hogy amúgy is kedvező esélyeiket totális győzelemre váltsák - akár politikai ellenfeleik pályáról való lezavarásával...

Mit mondjak? - a sporszerűség sosem volt e csapat erénye! Nem lehetnek senkinek sem illúziói: a "nemzeti vágta", amelynek során alkotmánysértésekből, törvénytelenségekből kezdték építeni a maguk új "alkotmányát", "jogrendjét", megmutatta: a magyar demokrácia történetében ilyen gátlástalan társaság még nem került kormányra.

Orbán barátja...

Madarat tolláról, embert barátjáról...
Rosenbergék
Félreérthetetlen, durva (bunkó), szándékosan alig kódolt antiszemita kirohanás - persze, "nemzeti érdekeink" védelmében. Az ilyesmi bizonyára használ a "nemzeti ügyek kormányának" s persze szegény, szerencsétlen, elárvult-elárult, ám éppen mostanság maradék életerejét azért összeszedett hazánknak...

*

Kultúrállamban, kultúrállam "kormánypártjához közeli" lapban ez a hang tűrhetetlen. Ha mégis megszólal, botrányt kavar - a közélet egészében: az értelmiségben, a pártokban, a médiában, a parlamentben is. S a botránynak gyors és súlyos következményei lesznek.

*

A jelenlegi Magyarország nem kultúrállam.

Bihari Mihály dilemmája

Dilemma: két - egyformán kedvező vagy kedvezőtlen - lehetőség közötti választás kényszere.

A dilemmatikus szituációban általában morális tartalmú döntésre kényszerül az ember. Ez akkor is így van, ha netán valaki azt játssza, hogy nem ismeri föl/el helyzetének dilemmatikus voltát.

Bihari Mihály mindeddig nem adott okot arra, hogy bárki is morálisan beszámíthatatlannak tekintse. Kétségtelenül dilemmatikus helyzetében azonban hallgat, pedig nyilvánvaló, hogy az erkölcsös döntés a jelölés elutasítása. Hallgatása csak akkor volna megbocsátható, ha valamiért mindeddig nem jutott volna tudomására, hogy a Fidesz őt jelölte alkotmánybírónak. Vagy ha fogalma sem volna arról, mit is művelt a Fidesz hatalomra kerülése óta (vagy éppen ellenzékben is!).

Bihari azonban nem csupán kitűnő tudós, hanem rutinos politikus is - kizárt, hogy tájékozatlan volna. Hallgatása azt sejteti, döntését már meghozta, a Fidesz teremtette erkölcsi vizsgán - vélhetően - megbukott. A fijjug alighanem számítottak erre - nem valószínű, hogy ilyen jelölést egyeztetés nélkül megkockáztatnának.

Ami engem illet, nem érdekelnek a Fidesz volt MSZMP-s - MSZP-s kedvencei: Pozsgay (neki azért a maga idejében voltak érdemei is!), Szűrös ésatöbbi, ésatöbbi: egyiket sem tartom sokra.

De Bihari - a "szociális népszavazás" ügyében tanúsított, számomra érthetetlen magatartásával együtt - más eset. Ő ugyanis például a Kádár-kor egyik legjobb, legizgalmasabb televíziós műsorának, a Papp Zsolt vezette Tudósklubnak volt emblematikus figurája. Akkoriban úgy éreztem, a dolgok kimondásában ő volt a legkövetkezetesebb, ő ment a legmesszebb - annak kimondásáig, hogy a politikai rendszer megváltoztatására van szükség, mert ami létezik, az nem demokratikus, nem is tartható. Sokszor kifejezetten miatta néztem meg a műsor egy-egy adását.

Ma is azt hiszem, ha valakinek, hát neki hiteles elképzelései vannak (kell, hogy legyenek) a valódi demokráciáról. Ezért különösen fontos a döntés, amelyet meg kell hoznia, s melyet tán már meg is hozott.

Mert számára aligha lehet kétséges: mindaz, amit a Fidesz eddig tett, az a demokrácia kicsúfolása, az alkotmány folyamatos meggyalázása - utóbbinak naponkénti módosítgatásával, a jogalkotás törvényes szabályainak megkerülésével a Fidesz a demokrácia normáit pusztítja. Amit tesz, annak lényege: a jog (egyébként felületes, csak a látszatnak szóló) hozzáigazítása antidemokratikus, totális hatalomra törő (alkotmányellenes!) szándékaihoz - a "demokráciát" ócska, komolytalan, giccses színjátékká silányítva. Fordított mese kelt életre: mintha Hófehérkéből kivénhedt, röhejes prostit, királykisasszonyból varangyos békát varázsolnának...

Senki sem gondolhatja, hogy Bihari nincs tisztában azzal, mihez nyújt segítséget, mit legitimál a Fidesz jelölésének elfogadásával. Bihari sem hiheti - hiszen átélte a "létező szocializmust" -, hogy lehetséges volna a kiépülő struktúrában valami ellensúlyt képviselnie.

Jól érzi-e majd magát, ha Szűrössel, Warvasovszkyval vagy akár az értékelhető jogászi életmű nélküli Stumpffal, a Fidesz-hatalom apologétájával emlegetik együtt?

Vajon mi lehet az, amiért "érdemes" egy alapvetően tiszteletre méltó pálya (bár íve szomorú: Tudósklubtól a fideszes jelölésig...) végéhez közeledve odaadni, veszni hagyni emberi, tudósi, politikusi becsületet? Mert - legyen bármi is a véleménye az MSZP-ről, amelyhez valaha tartozott - a jelenlegi Fidesz jelölésének elfogadásával ezt teszi.

Orbán-NEMESZ és a civilizáció

Éljen a civilizáció, éljen a Nagy Civilizátor!
Most megkapták! - ez bizony nagyon kemény, már-már brutálisan kemény volt: Orbán a "gárdáról"
Ezt nem lehet félreérteni, félremagyarázni! A Jobbiknak is meg kellett tudnia: a civilizált Magyarországon a Nemzet Örökös Miniszterelnöke, NEMESZ nem engedi, hogy bárkik is egyenruhaszerűségben, vezényszóknak ható kiabálásokra masírozva zsidózzanak, cigányozzanak, buzizzanak! A civilizált Magyarországon, ezt Vonának is társainak is be kell látniuk, ilyesmi tűrhetetlen. Le kell hát mondaniuk az egyenruhaszerűségekről, katonainak majomkodott "rangokról", vezényszavakra való masírozásokról.
A Miniszterelnök Úr (NEMESZ) egyébként türelmes és megértő volt, amikor ellenzékből lényegében nem kifogásolta a "gárdajárást" - hiába, amikor idegenszerűek bitorolják a hatalmat, sok minden jogosnak tűnhet. De most, amikor az Ő vezetésével a változást akarók 80%-os tömbjében lehet együttműködni, nemzetileg, akkor más a helyzet!

*
Orbán Viktor már akkor is kiállt a civilizált Magyarország védelmében, amikor még nem volt a Nemzet Örökös Miniszterelnöke, NEMESZ. Ezért mondta - néha kimondott szóval, gyakrabban sugalmazással vagy médiaharcosainak közvetítésével - már vagy 15 évvel ezelőtt nemzetellenesnek, nemzetárulónak, idegenszerűnek politikai vetélytársait azokat, akik erre puszta létükkel is rászolgáltak! Az európai értékekre alapozott civilizációt védte, amikor kedvencének nevezte a magyar rádiózás történetének egyik legértékesebb, legkulturáltabb, legdemokratikusabb műsorát, a Vasárnapi újságot - a civilizáció olyan kipróbált védelmezőivel együtt, mint az elzabrált nemzeti tulajdonba vett "Magyar Nemzet" vagy mint a civilizációs értékek megismertetésének szándékával náci-nyilas kiadványokat reklámozó Demokrata.
Hosszan sorolhatnók a Nemzet Örökös Miniszterelnökének (NEMESZ) civilizációt védelmező kiállásait a közelmúltból is: pl. rászólt a "helytartótanácsra", meneküljön, amíg teheti; elbontotta a változást akarókat diszkrimináló kordonokat stb. - hívei mostanában a Magyar Hírlapban meg az Echo Tv-ben küzdenek, ellenállhatatlanul. Régebben kiemelkedő sikere volt a civilizációellenes kayaibrahimozás, ezüsthajózás stb. visszaverése, mostanában pedig a civilizáció legkipróbáltabb harcosainak magas köztisztségekbe juttatása. Hatalmas eredmény az ateista rombolással való szembefordulás; Istennek - aki erre régóta várt - bebocsátása a törvényhozásba.
Folytathatnám, de ennyiből is világos: баснн нет, Magyarországon nem kell többet senkinek lehajtott fővel járnia, itt a civilizáció meg lesz védve!

*

A képen: Orbán Viktor, a Nemzet Örökös Miniszterelnöke, NEMESZ, a Civilizáció Kipróbált Védelmezője (CiKiVéd avagy Nagy Civilizátor), a Polgári Ízlés Kiemelkedő Harcosa a Polgárok Házában vigyáz a civilizációra. Testtartása, arckifejezése egyszerre sugároz rettenthetetlenséget (az ellenségnek) és áradó ökumenikus szeretetet (a változást akarók 80%-os tömbjének)!

NEMESZ a Jobbiknál

Régi (csibészek) körtársak megismerik egymást, ha találkoznak...
Orbán ma részt vesz a Jobbik frakcióülésén - Szijjártó (Orbán) szerint "az áprilisi országgyűlési választásokon az emberek megalapították a nemzeti együttműködés rendszerét, amelynek sikeres felépítése érdekében a miniszterelnök a második ellenzéki meghívást is elfogadta, és csütörtökön részt vesz a Jobbik frakcióülésén".

Nem ismeretesek azok a föltételek, amelyeknek teljesítéséhez kötötte a Magyar Köztársaság miniszterelnöke ezt látogatást, így találgatásokra vagyok utalva. Vélhetően a Jobbbiknak abba kell hagynia - itthon és az EU-ban, a parlamentben és a médiában (a neten is) meg a köztereken, a templomokban - a zsidózást (vagy legalábbis a Fidesz zsidózását), a cigányozást, a buzizást, továbbá terrorizmussal gyanúsított felforgató elemek hazafiakként való védelmezését. Természetesen föl kell hagynia a gárdázással is.

A Jobbik mindezt nyilván komolyan megígérte - hiszen az aligha képzelhető el, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke újnyilas profilját őrző párttal kívánna akár csak "nemzetileg" is együttműködni...

Bár egy a tábor - az MSZP kivételével mindenki a "80%-os, változást akaró tömbben": http://jehu.nolblog.hu/archives/2010/07/07/Ez_nooormlis_-_13/

A magyar demokrácia igazi tragédiája (vagy nézzük komédiának?), hogy ez azonnali, nagyon súlyos következmények nélkül megtörténhet. Nem vigasz, de az európai néppártokra nézve is szégyen, hogy ezzel a Fidesszel, ezzel az Orbánnal bratyiznak.
Avagy el tudjuk képzelni a francia miniszterelnököt Le Penéknél vagy a német kancellárt, amint újnácikat látogat..?

*
Orbán a "gárdáról" - nagyon kemény! És a politikai ellenfél idegenszerűségét, illegitimitását, nemzetellenes voltát emlegető, ocsmány széljobbos, uszító médiákokat kedvenceként megnevező, Bayerokkal haverkodó, bankárkormányozó, helytartótanácsozó, a legitim kormányt az utcáról elkergetni akaró ("meneküljenek, amíg tehetik"), kordont bontó, osztjónapotozó, a politikai ellenfél nemzetből való kitagadására "nemzeti együttműködést" építeni akaró politikusnak meg is van minden erkölcsi alapja arra, hogy civilizációról papoljon...

Budapest büszke! - avagy jog és alkalmazása

Túlvan hát Budapest, az ország a melegek és szimpatizánsaik idei felvonulásán - a legnagyobb szenzáció, amelyet természetesen fideszes médiamunkások tártak föl, Gyurcsány és társaságának „bliccelése” volt.
Nem történt durva erőszak, nincs hír arról, hogy - legalábbis a felvonulással kapcsolatban - bárkit megvertek volna. A szervezők közül többen, ha lelkesek nem is, de a körülményekhez képest elégedettek voltak.
Pedig nem volt mivel elégedettnek lenni.
Nemcsak az a baj, hogy egyre kevesebben mernek részt venni ezen a polgárjogi fölvonuláson, nemcsak az a baj, hogy idén csak külföldiek mertek(?) beszélni - az igazi baj az, hogy fölvonulók, szervezők és szimpatizánsaik mintha beletörődnének abba, ha a hatóság kvázi másodrendű polgárokként kezeli őket.
Micsoda dolog az, ha egy mozi előtt megjelenik néhány „radikális” (a nálunk hovatovább kötelező ”politikai illem” szerint - e kifejezés értelme visszájára fordíttatott, mint Gaudiék föltűnése óta a „jogvédelem” is - így kell minősíteni közönséges brigantikat, lelátói banditákat, neonáci-újnyilas hordatagokat, személyiségzavaros, agresszív homofób idiótákat) figura, akkor a rendőrség nem őket fegyelmezi meg, hanem bevonatja a „provokatív” zászlót…
Micsoda dolog az, hogy mondvacsinált okokra hivatkozva lerövidíttették a felvonulás már hagyományos útvonalát, majd mikor az Oktogonon összegyűlt száz-kétszáz őrjongő alak (aligha jelentettek be bármilyen „ellendemonstrációt” - a sajtó legalábbis nem adott ilyenről hírt), akkor nem őket szorították ki, ha másképp nem ment volna, hát könnygázzal, gumibottal - hanem a menetet fordították vissza… Ez botrányos, még akkor is, ha e „megoldással” a szervezők is egyetértettek.
Nagyjából 2002 óta (amióta kihirdettetett, hogy a haza nem lehet ellenzékben) az a helyzet, hogy a magyar társadalom bizonyos csoportjai - most éppen a melegek, máskor a liberálisok, a szocialisták, a cigányok, a zsidók) addig gyakorolhatják polgári jogaikat, amíg a szélsőjobboldali (egyébként Fidesz által fölnevelt és hergelt) polgári és egyéb körök azt megengedik… Számukra a jog azt jelenti: joguk van eltűrni ellenséges bandák akár lincshangulatú őrjöngését, azt, hogy mozgásukban korlátozzák őket, törvényes joggyakorlásuk miatt gyalázzák, fenyegessék, megdobálják, megverjék őket…
A Magyar Köztársaság Alkotmánya 62.§ (1) bek. kimondja: „A Magyar Köztársaság elismeri a békés gyülekezés jogát és biztosítja annak szabad gyakorlását.”
Vajon szabadon élhettek-e alkotmányos jogaikkal azok az emberek, akiket az őrjöngő horda miatt visszafordítottak? Vajon nem az történt-e, hogy a Magyar Köztársaság rendőrsége ezzel éppenséggel a csoportos garázdálkodás, közösség elleni izgatás vagy akár a kényszerítés „szabadságát” védte?!
Pedig a gyülekezési jogról szóló törvény a következőket tartalmazza:
1. § A gyülekezési jog mindenkit megillető alapvető szabadságjog, amelyet a Magyar Köztársaság elismer, és biztosítja annak zavartalan gyakorlását.
2. § (1) A gyülekezési jog gyakorlása keretében békés összejövetelek, felvonulások és tüntetések (a továbbiakban együtt: rendezvény) tarthatók, amelyeken a résztvevők véleményüket szabadon kinyilváníthatják.
(2) A rendezvény résztvevői jogosultak a közösen kialakított álláspontjukat az érdekeltek tudomására hozni.
(3) A gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével.

Megkérdezte valaki, hogy az Oktogonon összegyűlt banda képviseletében bejelentett-e valaki „ellendemonstrációt”? Megkérdezte valaki, hogy az ilyen „ellendemonstráció” meddig tekinthető békésnek és olyannak, amely nem zavarja/akadályozza azoknak törvényes joggyakorlását, akik ellen „demonstrálnak”? Megkérdezte valaki is, hogy a történtekkel kapcsolatban hogyan értelmezi a rendőrség az alábbiakat?

2008. évi LXXIX. törvény a közrend, valamint az igazságszolgáltatás működésének védelme érdekében szükséges egyes törvénymódosításokról

„Az egyesülési, a gyülekezési szabadság, valamint a választási gyűlésen való részvétel jogának megsértése

174/C. § (1) Aki mást egyesülési vagy gyülekezési jogának gyakorlásában, valamint választási gyűlésen való részvételében erőszakkal vagy fenyegetéssel jogtalanul akadályoz, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményre irányuló előkészületet követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.”
4. § A Btk. 176/A. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Aki félelemkeltés céljából a) mást vagy rá tekintettel hozzátartozóját személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetésével megfenyeget, vagy
b) annak a látszatnak a keltésére törekszik, hogy a sértett vagy hozzátartozója életét, testi épségét vagy egészségét sértő vagy veszélyeztető esemény következik be, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.”

A 2002 óta kialakított jogalkalmazás - miközben „nemzeti jogvédők" (olyan ez a jelző itt, mint a demokrácia előtt volt a „szocialista”) a „hazafiak üldözéséről” handabandáznak - meglehetősen következetesen sújt törvényes jogaikkal békésen élni kívánó embereket, kiszolgáltatva őket „radikális ellentüntetőknek” - és meglehetős következetességgel, tág határok között védelmezi az utóbbiaknak a legközönségesebb jogsértésekhez, martalóckodáshoz való „jogát”…

Egyházi cinkosság

Mégpedig hosszú ideje, folyamatosan elkövetve.

Szombaton lesz Budapesten a melegek és emberjogi támogatóik felvonulása. A meg nem számolható mennyiségű magyar neonáci-újnyilas honlapon hosszabb ideje toborozzák a "harcosokat" a menet megzavarására, gyakran egészen fenyegető hangú közleményekben. Felhívásaik visszatérő eleme a kereszténység védelmére való hivatkozás.

Most csütörtök este van, s mindeddig nem találkoztam olyan ("történelmi") egyházi megnyilatkozással, amely ezt a "védelmet" mint kéretlent, mint megalázót, mint keresztényietlent, mint bűnös magatartást visszautasítaná.

Tavaly is hasonló volt a helyzet és tavalyelőtt is, amikor pedig a kőhajigáló, molotovos "kereszteslovagok" életveszélyes, pogromszerű helyzetek sorozatát teremtették, mégpedig az emberölés eshetőleges szándékával.

Érdemi egyházi megnyilatkozás a kereszténység effajta "védelmezésével" kapcsolatban - tudtommal - nem hangzott el.

Nem azt várja az ember, hogy az egyházak helyeseljék, támogassák azt, amit vallásuk tilt; de az igenis elvárható volna, hogy neonáci-újnyilas hordák, lelátói brigantik és hasonszőrűek "kereszténység melletti" martalóckodását határozottan visszautasítsák.

Ám aminek tanúi vagyunk, mindeddig idén is: vétkesek közötti cinkos némaság.

(S "persze" hallgat például a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az Országgyűlés elnöke - pedig tudniuk kell, mire készülnek.)

*

Múlik az idő: 9-én délelőtt még mindig nincs hír arról, hogy a történelmi egyházak védelmükbe vették volna a kereszténységet a rá hivatkozó pogány hordákkal szemben.

Bizony mondom: pokolra jutnak valamennyien!

*
Elmenni készül ez a nap is - már teszi táskájába ügyeit, gondjait. Csend lesz talán... Kinézek az ablakon:
Lágyan ülnek ki a boldog
halmokon a hullafoltok.
Alkonyúl.

Lassan esteledik - s az egyházak némák maradtak. Vajon miért nem képesek a hivatalos, hivatásos keresztények kiállni hitük vagy legalábbis vallásuk védelmében..? Ha belegondolok, már az is valami, ha nem szervezik, nem heccelik a "radikálisokat"...
Gondoltam, mikor majd elmegyek (no nem Amerikába), és rajtam is múlik, hát a poklot választom, már csak a társaság miatt is, ugyi... De ezekkel együtt?!
Na nem - köszönöm!

Híd-Most: mit teszel?

Íme az elképesztő hír: Slotáék kapták a kisebbségi bizottságot
Már az is megsöbbentő, hogy az ellenzék megszavazta Anna Belousovovát, aki egyike a legvéresebb szájú magyarfalóknak. De ami igazán fontos: kormánypárti segítség nélkül nem lehetett volna bizottsági elnök.
A jelölést kifogásoló Ondrej Dostált (Híd-Most) A. B. patkánynak, a szlovák érdekek árulójának nevezte - s ezután kapott kormánypárti szavazatokat is...
A Híd-Most számomra a Kárpát-medencei közélet egyik legrokonszenvesebb jelensége. Úgy gondolom, most válaszút elé érkezett: ha beletörődik ebbe a helyzetbe, elveszít(het)i minden tekintélyét, a továbbiakban bármit megtehetnek vele. Hiszen ha úgy indul ez a koalíció, hogy a párt partereinek képviselői képesek voltak A. Belousovovára szavazni, egyszerűen semmiben sem lehet biztos senki.
A kisebbségi érdekek, az alapvető emberi jogok érvényesülése válik kérdésessé - s akkor már jobb, ha a Híd-Most kiválik a kormányból, megőrizve önmagát egy tisztességesebb koalíció számára. A bennmaradás erkölcsileg védhetetlen, és gyakorlati szempontból is rossz kalkuláció volna.
(A helyzet körülbelül annyira egyértelmű (szerintem), mint a D-209 - ügy volt/kellett volna hogy legyen az SZDSZ számára: a liberálisok akkor gyorsan meghozott helyes döntésüket gyorsan visszavonták (a frakció többségi szavazatával). Súlyos hiba volt!)

Ui.
E poszt írásakor elkerülte a figyelmemet egy fontos körülmény: Chmel lesz a kormány kisebbségügyi miniszterelnök-helyettese. Chmel szerepvállalását tartom olyan fontosnak, hogy az számomra is más megvilágításba helyezze a dolgot. Ugyanakkor úgy gondolom, az eset nem hagyható szó nélkül, mindenképp tisztázni kell, miért is történhetett meg kormánypárti képviselők "kiszavazása". El kellene érni, hogy ennek legyenek következményei, legalábbis a Híd-Most kapjon komoly garanciát arra, hogy hasonlók a jövőben nem fordulnak elő...
Mert ezt a problémát a Híd-Mostnak - szerintem - identitását érintő kérdésként kell kezelnie, ha nem akar már az induláskor végzetes tekintélyveszteséget elszenvedni.

Zemberek, tájékozódjunk!

Bagi-Nacsa társasága...
Van egy magát "Magyar Sziget"-nek nevező akármi, ami meglehetős népszerűségre vergődött - "bizonyos körökben".
Vannak "védnökei", válogatott társaság: Magyar Jelen, SZKR, Kurucinfo, Kárpátia, barikád.hu...
Idén ebben a kiváló környezetben és társaságban fellép - a látható plakát szerint - a Bagi-Nacsa kettős is.
Ami azt illeti, eddig sem voltam rajongójuk, mégis: tevékenységüket valamilyen értelemben a magyar kultúra részének tekintettem.
És most, úgy tűnik, be akarnak hatolni a magyar antikultúrába is...
Kár.
S miért is ne? Ha mondjuk a köztévében Magyar Hírlap-os újságírók kvázi műsorkészítőként kérdezhetnek, ha a köztévébe az Echoból hoznak munkatársakat, akármi elképzelhető...
Omlani látszanak falak, amelyeknek magasodniuk, erősödniük kellene, feltöltődnek árkok, melyeknek mélyülniük kellene. Eltűnnek különbségek, amelyeknek markánsabbakká kellene válniuk...
Úgy látszik, a normavesztés, amely az egyatábor hatalomra kerülésével elkerülhetetlenné vált (pedig korábban sem álltunk jól!), sokkal szélesebb kört fog majd át, mint azt sejteni lehetett.

Halász Zsuzsával (is) üzennek...

Meg talán Siklósi Beatrixszal, aztán Szalai Annamáriával stb.: nem érik be a szívós munkával és rengeteg pénzzel fölépített egyatáboros, úgy általában legalábbis förtelmesnek minősíthető médiabirodalmukkal: „kedvencükké” teszik, úgy tűnik, ismét az egész közmédiát.
Nem volt már jó véleményem se a Fideszről, se Orbánról akkoriban, amikor a Vezér megnevezte a maga kedvenceit, a „Magyar Nemzet”-et, a Demokratát és a magyar rádiózás történetének egyik legnagyobb szégyenét, a Vasárnapi újságot. Mondom, nem voltak már illúzióim a fijjugról, de Orbán akkor mégiscsak elképesztett. Mert ha mondjuk nyilasszimpatizánsként nevezi meg az említetteket, megértettem volna. De hát Orbán nem volt az - igaz, már akkor sem lehetett róla föltételezni semmit, aminek bármilyen politikai elvhez köze lett volna - kizárólag a hatalom megszerzésének és birtoklásának szempontjai érdekelték, ezért aztán használni igyekezett akár az újnyilas irányzatú médiát is.
És mégis: elképesztett, hogy valaki annyira amorális mer lenni, mint Orbán, akinek ez a megnyilatkozása volt politikai pályájának egyik legviszolyogtatóbb gesztusa. Mit gondolt a demokráciáról, politikai ellenfeleiről, mit gondolt híveiről az az ember, aki azt hazudta, hogy az akkoriban a mainál is visszataszítóbb „Magyar Nemzet”, a rendszeresen nyilas-náci irodalmat reklámozó Demokrata és az egészen alvilági hangú, a közmédiára vonatkozó minden normát folyamatosan megsértő Vasárnapi újság a kedvence?! Hogy merte ezt az aljasságot kimondani - önmaga előtt?
Aztán szépen kiépítették maguknak, az egyatábornak - szükségképpen meghatározó szélsőjobboldali szerepvállalással - a magyar sajtó történetének leghatékonyabb pártmédiáját. S e média hatékonyságának alapvető titka a teljes szakmai és erkölcsi züllöttség; a bolsevik (lenini) elvek és gyakorlat - a sajtó kollektív szervező és agitátor - következetes alkalmazása.
Szégyen, de igaz: ennek a médiabirodalomnak hangadói közül sokan a közmédia munkatársai voltak, illetve maradtak mindmáig - és többen „kis kitérő” után mostanában újra „közszolgák” lesznek... Az Echo Tv-ből is vissza lehet térni a közmédiába! - tényleg megáll az ész.
Halász Zsuzsa… Az ő esetleges visszaröptetése durva üzenet - üzenet arról, hogy a hatalom lenézi mindazokat, akik nem föltétlen, kritikátlan hódolói (Solymosi profnak továbbra is a Népszabadság marad); hogy a hatalom önmaga számára nem tartja fontosnak a tisztesség látszatát sem; Krizsó Szilvia Halász Zsuzsával való esetleges cseréje pedig azt üzenné: a hatalom senkit sem tűr meg a közmédiában (vagy bárhol máshol, ahol meghatározó lehet), aki intellektuális és morális értelemben szuverén, aki akár csak a tisztesség gyanújába keveredik... Az üzenet arról szól, hogy a hatalom a maga (egyébként helytelenül fölfogott) érdekei szerint bármilyen minőségrombolásra képes; hogy mélyen megveti a társadalmat - híveit és ellenfeleit egyaránt. Megveti, mégpedig annyira, hogy egészen szemérmetlenül mer a nyilvánosság előtt a maga pőre aljasságában mutatkozni.
Ui.
Hogy Halász Zsuzsa, netán Siklósi stb. az ő múltjukkal hogy képzelik a közmédiában való tevékenységüket, rejtély. Nem látok más magyarázatot, mint az egyatáborra jellemző tökéletes amoralitást: egyszerűen nincs norma, amelyet magukra nézve érvényesnek ismernének el.