Karácsonyi üzenetek

A kormány(párt)hoz közeli egyháziak és az ugyancsak hatalomhoz közeli szennymédia agitproposai is üzentek. A kormány(párto)t nem látszik zavarni a hang, amelyet használnak - talán mert mintha a magáét hallaná.

A Népszabadságban olvasható az evangélikus elnök-püspök beszédének ismertetése. Volt benne szó népszámlálásról, a világ urairól, akik adósságcsapdába csaltak bennünket ésatöbbi. Az elnök-püspök úr "rámutatott" - olvasom. (Ez tévedés: Torgyán volt, aki "rámutatott"...)

Klikk a címre

"Magyarország megújult"

Európa lepratelepe - így "újította" meg, döntötte romba az orbáni önkény a Magyar Köztársaságot. Ujjal mutogatnak ránk mindenfelől - megbotránkozva vagy éppen fölháborodva; értetlenül szánakozva; kárörvendőn röhögve.

Régen nem volt akkora szégyen magyarnak lenni, mint manapság!

Ma két vazallust is újított magának a visszataszító kétharmad. És készenlétben a következő: Péterfalvi.

Bevallom: nem értem én ezt a világot!

(Klikk a címre.)

A tiltakozás szükséges erejéről

A züllött önkénynek most veszítenie kell!

Mintha a romániai magyar értelmiség, legalábbis annak színházhoz kötődő része inkább fölfogta volna a Dörner-Csurka páros kinevezésének tűrhetetlenségét, mint a honi demokratikus szellemi és politikai élet szervezetei, meghatározó személyiségei, képviselői... Mintha Németországban jobban éreznék a Tarlós által vállalt döntésből áradó pokoli bűzt, mint Magyarországon...

Hiszen volt és van tiltakozás, nem is jelentéktelen - de ami van, semmiképpen sem mondható a helyzet súlyosságával adekvátnak. Követelés alig hallatszik, inkább magyarázatot, új pályázat kiírását kérik a méltatlankodók - mintha ép észre, tisztességre vallana ezek után Tarlóshoz pályázni...

A gondolat, hogy e kinevezés, amely újnyilas színház megalapítását jelenti, olyannyira tűrhetetlen, hogy Tarlósnak távoznia kell, mindeddig föl sem vetődött. Pedig egy ilyen követelésnek sem volna kevesebb esélye a meghallgatásra, mint bármi alázatos hangú kérésnek, ha az még valamelyest becsületes...

Az első magyar újnyilas színház "közhatalom" általi megalapításának szándékát annyira gyalázatos, annyira tűrhetetlen dolognak tartom, hogy nem tudok elképzelni olyan radikális tiltakozást - eltekintve persze 2006 ősze Fidesz bujtogatta-hergelte puccsistáinak, martalócainak randalírozásától -, amelyet eltúlzottnak minősíthetnék.

Ha a magyar társadalomnak, a magyar értelmiségnek megfelelően működnének  demokratikus ösztönei, reflexei, az elképesztő döntésre azonnal olyan, egyöntetű választ ad, amely rögtön világossá teszi: ezt Magyarországon nem lehet megcsinálni; akinek pedig ilyen szándékai voltak-vannak, annak a közhatalomból távoznia kell: a magyar közélet szemétdombján lehet csak helye.

Nagyon fontosak az eddigi tiltakozások - de gyengék. És rengetegen hiányoznak, akiknek pedig kötelességük volna megszólalni! S a "demokratikus" pártok is...

Márpedig minden megalkuvástól mentesen, ha kell, a hatalommal való teljes szembefordulást is fölvállalva kell tiltakozni! Ha belegondolunk ebbe a gyalázatba, abba a ténybe, hogy 2011-12 Magyarországán a "közhatalom" színházhoz juttathat olyan "pályázót", aki hazugságoktól hemzsegő, Magyar Fórum-os szintű fércművel jelentkezett, amelynek egyetlen értelmezhető tartalma a gyengén kódolt zsidózás, akkor minden tisztességes embernek kötelessége kiáltani: ezt már nem! ezt nem tűrjük el!

Az első pillanattól a legkeményebben kellett volna föllépni - hiszen ismert a jelen hatalom természete... Kilátásba kellett volna helyezni például színházi "sztrájkokat", előadások közbeni tiltakozásokat; de ami ennél fontosabb: a döntés visszavonásáig, Tarlós lemondásáig a demokratikus pártoknak, szervezeteknek föl kellett volna függeszteniük a hatalommal, a "kormányzattal", a kormánypártokkal való minden együttműködést, a puszta kommunikációt is! Minden fórumon - a parlamenttől kezdve a legkisebb önkormányzatokig. Az EU elé kell vinni az ügyet, fölszólítva a Néppártot, hogy gyakoroljon nyomást a Fideszre; ha kell, zárja is ki!

Mindenhol - itthon és külföldön -, minden demokratikus erőnek, szervezetnek érzékeltetnie kell: semmilyen közösséget sem vállal azzal a párttal, azzal a "közhatalommal", amely - a demokratikus jogrend szétverése után egyébként logikusan - újnyilas színház alapításáig jutott. Ezt a küzdelmet a züllött önkénynek el kell veszítenie - különben a magyar demokrácia, a közmorál veszít, mégpedig fölmérhetetlenül sokat!

Meggyőződésem, hogy azok, akik jó szándékkal másképp ítélik meg a helyzetet, valójában nem értik, miről is van szó.

ÉLJEN A DEMOKRATIKUS MAGYAR KÖZTÁRSASÁG!

*

Egy kérdés: hol vannak ilyenkor a magyar társadalom önkéntes erkölcscsőszei, a "történelmi" egyházak?

Rend, -pártiság

Vekerdy Tamással beszélgetett Pikó András a Klubrádió Reggeli gyors c. műsorában - gyerekekről, rendről, rendpártiságról. Érdekes, fontos beszélgetés volt - nem annyira az elhangzottakban közölt (pedagógiát tanult ember számára nagyrészt triviális) ismeretek miatt, hanem azért, mert megéreztette: hiába tud az ember dolgokat, attól még nem biztos, hogy magatartásában képes tudásához igazodni...

Hanem a rendről, a rendpártiságról! Amilyen természetes - bizonyos keretek között - az ember rend iránti igénye, annyira mesterséges, ill. abnormális a rendpártiság - életveszélyes, mert életörömöt ölő - jelensége. Utóbbi szinte sosem a tényleges rendetlenségre adott adekvát válasz, hanem patologikus állapotból származó agresszív reakció gyakran képzelt veszedelmekre. Jellemzően középosztálybeli jelenség. Végtelenül szomorú (és veszedelmes), hogy nálunk egy ideje nagy politikai párt alapozta a maga hatalmi reményeit a zemberek hülyítésére, vadítására, éppen annak szuggerálásával, hogy kétségbeejtő rendetlenségben élnek - s ez a párt ma ellenőrizhetetlenül, önkényesen gyakorolhatja hatalmát.

Ahogy Vekerdy mondta, nehéz a témáról úgy beszélni, hogy ne idézze az ember József Attilát:

Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!

Nekem mindjárt eszembe jutott a következő is: ahol a szabadság a rend, mindig érzem a végtelent.

Érdemes eltöprengeni a fentiekre is gondolva azon, merre tart Magyarország...

József Attila persze láttatta a téma másik vetületét is:

Talán dünnyögj egy új mesét,
fasiszta kommunizmusét -
mivelhogy rend kell a világba,
a rend pedig arravaló,
hogy ne legyen a gyerek hiába
s ne legyen szabad, ami jó.

Hamarjában még Nagy Lászlónak a múlt század közepén keletkezett sorai jutnak még eszembe:

Ott az élet, hol zsongás hallik és lárma -- 
    szívek dajkája, ritmus, földig vagy lealázva! 

Mára elég is ennyi... 

A helyzetemről

Szijjártó pofátlankodása: "...senki nincs abban a helyzetben, sem Magyarországon, sem azon kívül, hogy megkérdőjelezze a magyar emberek akaratát." (Ki a f... az az Obama?)

Akkor most töprenghetek a helyzetemről...

Szerintem bárki "megkérdőjelezheti" a "magyar emberek akaratát" - itthon és külföldön egyaránt. Különösen akkor, ha ez az állítólagos vagy valóságos akarat érinti, netán kellemetlenül érinti. Meg egyébként is.

De én még abban sem vagyok biztos, hogy úgy általában a magyar (z)embere kakarata (fsp) volna, hogy Szijjártó (Orbán Viktor "magyar" hangja) naponta pofátlankodjon pimasz ökörségeivel. Tapasztalom, hogy sokan csípik - őszintén szólva nem értem, hogyan lehetséges ez. Talán Szijjártó az a zembereknek, ami a kannás bor vagy bármilyen drog a reménytelen alkoholistának, drogosnak. Úgy tűnik, a magyar zemberek jelentős része rendesen bedrogozott...

Mit is akart mondani például idézett baromságával?

>>>

Társak

Cinkosság ez, nem is passzív - bárhonnan nézem.

A "nemzeti" vagy milyen (biztosan "nemzeti", mert egy ideje minden az) "médiatanács" vagy micsoda "társszerződést" vagy mifenét kötött a szakma különböző szervezeteivel vagy mijeivel...

Örvendeznek is néhányan, visszafogottan ugyan, bár nem méltán: A tisztesség kívánja.

Hát nézzük már meg egy kicsit, mit is kívánna a tisztesség, illetve kikhez és mihez is szegődtek társul azok a szakmai szervezetek!

Társak

Széljobbos városállam

Tiszavasvári: az önkormányzat rendeletében létrehozta a helyi csendőrséget. A "csendőrök" "járőrözését" a "rendőrség" tudomásul vette...

Újabb nagy lépést tett, tehetett a szélsőjobboldali, újnyilas irányultságú Jobbik, hogy "eszméi", szervezetei (s ezektől nyilván elválaszthatatlan politikai gyakorlata) államilag, hivatalosan elismertek legyenek, mi több,  intézményesüljenek.

A magyar állam ezt cinkos módon tűri: nem jelent gondot számára a Jobbik naponta megnyilvánuló penetráns rasszizmusa; nem lát okot arra, hogy a "csendőrségnek" a Jobbikhoz, annak feloszlatott "gárdájához", esetleg más, neonáci-újnyilas szervezetekhez való viszonyát vizsgálja. Nem probléma a fekete, nyilvánvalóan ijesztőnek szánt maskara, ahogy maga a "csendőrség" elnevezés sem. Pedig ez utóbbi valamennyire tájékozott és tisztességes polgárok sokaságában kelthet indokolt riadalmat: mind a csendőrség története, mind mai újrateremtőinek megnyilvánulásai riasztóak, undorítóak - de valahogy nem olyanok, amelyek a hatóság szemében nemzetbiztonsági kockázatot jelenthetnének...

Újra van tehát "csendőrség" Magyarországon - ma még csak a jobbikos városállamban, holnap már sok-sok helyen. Pedig akik igent mondanak a "csendőrségre", azok bizony nem a közbiztonságot igenlik, hanem annak a fegyveres testületnek az újjászületését, amelynek története gyalázatos akciók sorozata: sztrájkolókra nyitott sortüzek, demokratikus szervezetek zaklatása, megfélemlítése, gyilkosságok - világháborús gaztettek, a hazai zsidóság elleni, népirtó bűncselekményekben való szervezett részvétel.

Ne tévedjünk hát: akik igent mondanak erre a szervezetre, a fentebb leírt történetre mondanak igent, s maholnap arra is készen állhatnak, hogy e történetet megpróbálják megismételni.

A jogrend még megmaradt elemeinek szétverésével elfoglalt hatalomnak pedig nincs veszélyérzete.

POKOLBA A "CSENDŐRSÉGGEL" - ÉLJEN A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG!

*

Az esetleges kommentelők figyelmét föl kell hívnom az önkormányzati rendelet alábbi pontjára:

II. Fejezet

Szabálysértési rendelkezések

2. Címer megsértése

12. § Aki nagy nyilvánosság előtt a Tiszavasvári Csendőrség címerét sértő lealacsonyító kifejezést használ, vagy arra egyéb sértő lealacsonyító cselekményt követ el szabálysértést valósít meg és 3000,-Ft-tól 50.000,-Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtható.

A de facto már tákolmányozott "Magyarországon" vagyunk, EU-s elnökségünk idején, 2011 májusában.

Az önkény érintése

Az önkény kiszemeltjének, bizalmasának lenni: szégyen. Ennél csak maga az önkény szégyenletesebb.

...

És most mi várható? Miféle emberek, miféle "alkotmánybírák" lehetnek azok, akik elfogadják majd annak a hatalomnak a támogatását, amely egész eddigi uralmát a demokratikus jogrend szétverésén, szándékos alkotmánysértések sorozatán át érvényesítette? 

Templom, iskola

Sorra adják át az önkormányzati iskolákat a "történelmi" egyházaknak - a legkevésbé sem törődve az iskolát használók érdekeivel, emberi jogaival, a világnézetileg semleges állami/önkormányzati oktatás fenntartását kötelezővé tevő alkotmányos alapelvekkel. "Legfeljebb lesz egy kis hittan" - mondják némelyek nyeglén, pimaszul, mintegy leturházva a ma még hatályos alkotmányt...

Hogy az államnak miért éri meg jobban az oktatást egyházakon, mint az önkormányzatokon keresztül finanszírozni, azt nem könnyű megérteni. Miért fontosabb a mai hatalom számára a meglehetősen drágán beszerezhető egyházi szentesítés, az állam és az egyház egyre erősebb összekapcsolása, mint a polgárok elégedettsége? - fene tudja, de egy tisztán látszik: a mai uralmat nem érdekli, hogy hányan és mennyire elégedetlenek vele. Pofátlan, úrhatnám, pökhendi, bármiről legyen is szó: természete mint Döbrögié.

De most igazából egy hír késztet e poszt megírására: Reformátusok működtetik tovább...

Talán durvának tűnik, amít mondandó vagyok, pedig csak világos norma: nem volna szabad iskolát átadni olyan egyháznak, amely - ráadásul a Magyar Köztársaság fővárosában, annak is a központjában - a maga templomát újnyilasoknak engedi át. Mert ez az átengedés  már-már olyan, mintha maga az egyház működtetné az újnyilas kupit...

Zsidózás a tákolmányból

Orbán Viktor, a Történelem Ura által a  Dicső Magyar Nemzet Újranemzésére Kiszemelt Kedves Vezető megalkotta a maga tákolmányát, melynek az egész világ csodájára jár.

Tákolmányába bevette - miért ne vette  volna be, hisz az övé - a hozzá hű értelmiséget, illetve Újjászületett Nemzetünk legjobbjait  - lásd erről Esterházy Péter Kis, magyar, akadémikus kérdését.

A Magyar Művészeti Akadémia az orbáni tákolmány immanens része; s akkor lett azzá, amikor örökös elnökét éppen Makovecznak hívják.  Aki mint "saját fajtájához kötött" (bármit jelentsen is ez) ecz-pecz nagymagyar, ha kérdezik - márpedig kérdezik -, bátran válaszol. S ha válaszol, bármiről legyen is szó, előbb-utóbb - ez nyilván a "fajtához kötöttség" miatt van - zsidózni kezd: Makovecz-interjú...

Lásd még: Makovecz csendesen zsidózgat

Az MMA a tákolmányban; annak örökös elnöke bizony nem először zsidózik - de először adatott meg neki, hogy kvázi a tákolmányból zsidózzon... a tákolmányozott "Magyarország" nagyobb dicsőségére!

Orbánhoz való viszonyához senkinek semmi köze - mondja büszkén. El is kell fogadnia ezt mindenkinek: a Bayer Zsolt-Orbán Viktor - viszonyhoz sincs senkinek semmi köze (Bayer Zsolt betákolmányozása talán még megoldható 2012. jan. 1-je előtt...)!

Makovecznak persze a zsidózás rutinmunka, ennyivel nem éri be: megfogalmazza az Orbán-korszak élenjáró értelmiségének hitvallását is dubito, ergo sum; cogito, ergo sum - ó, félre hitvány, zsidógyanús racionalizmus (a Jóisten tudja csak, ki finanszírozza ezt a magyarellenes romlottságot!):

Nem azzal kell foglalkozni, hogy a most felállt kormány hol kérdőjelezhető meg, hanem azzal, hogyan lehet elősegíteni az eredményességét. Én egyébként is a saját fajtámhoz vagyok kötve, és nem a kormányokhoz. A nyávogást és a megkérdőjelezgetést, mint tipikusan értelmiségi szemétláda magatartást, visszautasítom.

(No, baz fűzfa! mosmá asztán ércsetek a szóbul, szemétláda értelmiségiek - értelmiségi szemétládák! Fejezzétek abba a nyávogást, a magyarellenes megkérdőjelezgetést, amíg jó dógotok van!)

Makovecz örökös elnök úr egyébként kultúrember: a fenti útmutatáson és a vissza-visszatérő zsidózáson kívül például Bartókra is hivatkozott.

Volner és Orbán

Avagy: Jobbik és Fidesz... Említhetnénk a Volner-Latorczai vagy a Pörzse-Halász párost és még másokat is, rendesen...

Olvasom, Volner aggódik nagyon: "Kiszülnek minket a cigányok saját hazánkból" - ezt találta mondani.

Nem értem, mi a problémája. Hiszen a cigányoknak ez az ország biztosan van annyira hazájuk, mint bármelyik újnyilasnak vagy bármelyik demokratának - származzanak az utóbbiak akár magától Emesétől, a Csodaszarvastól, a Turultól, a Fehérló(fiá)tól; legyenek svábokból, szlávokból, zsidókból, szerbekből stb. jött mai magyarok... (Netán elfeledkezett Volner Kant útmutatásáról, miszerint ezen a Földön bárkinek ugyanolyan joga van bárhol tartózkodnia, mint bárki másnak..?)

Nem érthető Volner aggodalma más szempontból sem: lehetséges, hogy nem figyel eléggé a NÜK fejére, a Nemzet Örökös Miniszterelnökére? Megbocsáthatatlan volna..!

Segítek: Orbán már tavaly, éppen karácsony előtt elmondta,  és többször megismételte, hogy az új Magyarországon azokat a családokat fogja az állam támogatni, amelyek a gyerekekért, és nem azokat, amelyek a gyerekekből élnek...

Ha egy pillanatra abbahagyják az egymással rendezett műbalhét, a bandaháborút, rögtön világos lesz számukra is: alapvetően, legalábbis a célokban, egyetértenek... (Ezért is fölfoghatnák már az újnyilasok, hogy a gárdajárással milyen kellemetlen helyzetbe hozzák a Fideszt,  legalábbis a külföld előtt..!)

Akkor pedig türelem! Gondoljon Volner Halász János  Pörzsének adott válaszára: "mindennek eljön az ideje"...

*

Magam abban bízom, hogy nem lesz már idejük rá... Remélhetően nem volnerok fogják benépesíteni ezt az országot.

ÉLJEN A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG!

Orbánnak mennie kell...

Amikor a "Kádárnak mennie kell!" kívánsága-követelése megfogalmazódott, sokan,  akik erről egyáltalán tudomást szereztek, belátták annak szükségszerűségét, de csak kevesen hittek gyors teljesíthetőségében.

Azt hiszem, hogy most, amikor Orbán hatalma csúcspontjához közelít, mind többek számára válik világossá: Orbánnak mennie kell, s vele együtt az orbáni Fidesznek is.

Másképp Magyarország nem lesz, nem lehet nyugati értelemben vett polgári demokrácia - márpedig más értelmes út nincs. Másképp Magyarország nem lesz kiegyensúlyozott polgári demokrácia: amíg az orbáni Fidesz végképp meg nem bukik, addig nyugatias jobboldali erő meg nem erősödhet. Márpedig anélkül nincs stabil demokrácia.

Ha ma valami reménytelennek látszik, akkor az Orbán és Fidesze közeli bukása... És mégis, akarni kell, készülni kell rá. Mert Kis Jánosnak (megrögzött szokása szerint) igaza van - Amig Orbán a miniszterelnök...

"De veszíthet-e úgy Orbán, hogy ne veszítsen el mindent?

– Orbán alkotmányos válsággá növesztette a politikai válságot, és amíg ő Magyarország miniszterelnöke, ebből a válságból nem fogunk kikecmeregni. Sőt, akkor sem, ha elveszti ugyan a választást, de ő marad a jobboldal vezére. Az ő alkotmányával hosszú távon nem élhet együtt az ország, ő viszont nem törődhet bele a korrigálásába. Orbánnak meg kell buknia ahhoz, hogy az alkotmány elkerülhetetlenül szükséges korrekciójára sor kerülhessen. De nem szükségszerű, hogy a teljes jobboldal kövesse őt a bukásban.

- Lehet, hogy nem szükségszerű, de nem az lenne a jobb? Hiszen a jobboldal bukása megnyitná az utat egy bal-balközép kétharmad előtt, és akkor az Orbán-alkotmányt hatályon kívül lehetne helyezni.

– Ha a Fidesztől balra álló pártok egymaguk hajtják végre az alkotmány korrekcióját, akkor az történik, hogy míg a „húsvéti alkotmány” a jobboldalé, a következő alkotmány a baloldalé lesz. A maradék jobboldal egy emberként sorakozik föl vele szemben, és eljön az idő, amikor megint ők tudnak alkotmányt csinálni. Folytatódik a köztársaság válsága. Ezért én nagyon fontosnak tartom azt, amit a Facebook-csoport április 15-i tüntetésének egyik szónoka mondott: „Amikor eljön a pillanat – mert el fog jönni –, hogy lezárjuk ezt az illegitim alkotmányozási kalandot, akkor kezet fogunk nyújtani azoknak, akik most megpróbálnak kizárni minket a hazánkból.”
- Ezek az urak a fülük botját sem mozgatják az ilyen beszédre. Azzal vannak elfoglalva, hogy még több hatalmat összpontosítsanak a kezükben.

– Így igaz. De az a mondat nem nekik szól, hanem – ahogy én értelmezem – azoknak a jobboldali polgártársainknak, akik hozzánk hasonlóan aggódnak a jogállamért. Azt üzeni nekik, hogy a mi számunkra a köztársaság védelme nem eszköz a másik oldal agyagba döngöléséhez."

Igen: Orbán bukása elkerülhetetlen, mégpedig azért, mert tákolmányával, egész hatalomgyakorlásával a magyarság jelentős részét (szerintem többségét) próbálja kizárni a hazából. S arra kell készülni, hogy a megújuló, demokratikus jobboldallal közösen teremtsen új alkotmányt az a polgári, nyugatos erő, amelynek "balliberális" része büszkén hivatkozhat saját példamutatására: 72%-os parlamenti többsége birtokában sem akarta kitagadni a nemzetből a vele egyet nem értőket, és a négyötödös szabállyal korlátozta önmagát. A mai hatalmi önkényről a legtöbbet talán éppen az mondja, hogy ezt a gesztust eszükben sem volt viszonozni. Számukra talán érthető párhuzammal: nem adták vissza a labdát...

Bár azt hiszem, a ma hatalmaskodók számára semmi sem érthető, ami fair.

ÉLJEN A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG!

Jubilate!

Nemzetcsonkító erőszak, hazafiatlan önkény ünnepli ma szentségtelenül szenteskedő tákolmányában önmagát. Temetni remélik a Magyar Köztársaságot - ettől fénylik oly ájtatoskodón a vazallusok képe; ettől ömlik majd el a bárgyú vigyor a Nemzet Főkomornyikjának arcán, megdicsőülve a megtiszteltetéstől, hogy aláírhatja Kegyurának alapkotmányát…

Visszataszító.

Sok mindennek kellett történnie ahhoz, hogy eljussunk idáig, hogy újra Európán kívülre kerüljünk, épp EU-elnökségünk idején. Sok hibát és bűnt követtek el a szoclib kormányok, de azok együtt sem magyarázzák elégségesen az orbáni abszurd diadalát. Hiszen akinek a hazugságból, a lopásból volt elege, az nem szavazhatott a Fideszre - eben nem cserél gubát…

Döbbenetes a polgári demokratikus törekvések súlyos kudarca. Elképesztő, hogy ma már sokan úgy szajkózzák az orbáni-szijjártós hantát a ma még hatályos alkotmány illegitim voltáról, mintha mindig is annak tartották volna; ahogy a 2006-os puccskísérletet is a brutális rendőrterror idejének emlegetik már akár liberálisok is…

Lyukat lehetett beszélni az emberek hasába - s tette ezt egy hihetetlenül amorális, korrupt társaság.

Van hát mit ünnepelniük - úgy tűnik, győzött az egyházak áldotta hazugság, ostobaság, hazafiatlanság.

Mert elismételhetik százezerszer is, hogy tákolmányukra minden magyar büszke lehet - ez a kirekesztő tartalmú arcátlanság nem változtat azon a tényen, hogy a társadalom igen jelentős része, talán éppen többsége számára Orbánisztán „alaptörvénye” kifejezetten ellenszenves. Túlságosan is sokan vagyunk, akik Orbánisztán helyett továbbra is a Magyar Köztársaságban akarunk élni!

A tákolmányhoz való viszony: magához a demokráciához, a polgári demokrácia erkölcséhez való viszony. 1990 óta ilyen mélyen megosztott még nem volt a magyar társadalom - ez tehát a legalkalmatlanabb időszak maradandó alkotmány létrehozására. De ezt a megosztottságot éppen Orbánék teremtették - belátás tőlük nem várható.

A hatalomnak, ha demokratikus, az alkotmányozás újrakezdéséhez, netán elhalasztásához elég azt tapasztalnia, hogy erős az ellenkezés. Demokratikus kormányzat nem csonkítja meg saját nemzetét. Demokratikus hatalom tudomásul veszi és védelmezi a magyar társadalomnak az európai kultúrában gyökeredző sokszínűségét.

Orbánék hatalma azonban nem demokratikus.

Ma ünneplik azt a nemzetellenes gaztettet, amelyet elkövettek. Ünnepel az egycentrumú, kötcsei „Magyarország”, „Pusztaszer” reinkarnációja. Csak remélni lehet, hogy öröme nem lesz tartós. Ady jut eszembe, a szolganépek Bábele - meg Nagy László:

Ott az élet, hol zsongás hallik és lárma --

szívek dajkája, ritmus, földig vagy lealázva!

És József Attila: Ahol a szabadság a rend, mindig érzem a végtelent.

De most csak az önkény pokoli malma és piszkos szolgaének...

Nem lesz ez mindig így!

ÉLJEN A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG!

Az önkény kotmányáról

Az orbáni, illegitim és félnótás önkény csakis illegitim, hibbant-giccses kotmányt teremhet.

Legalább két ok van, amiért ez az egész nagyon szomorú.

Az egyik: szabad, demokratikus választásokon győztes erő törte össze a jogállamot - igaz, e győztes pártról mindenki tudhatta, hogy nem demokratikus. S most a jogállam romjain akar magának "öröklakást" építeni.

A másik: a hitvány tákolmányt, amely sosem szabadulhat megszületése körülményeinek mocskától, európai színvonalú alkotmány helyébe léptetik. Jellemző: az összetákolt kotmánytervezetben szinte minden, ami jó, lényegében a régivel azonos; ami új, az vagy alapos okkal gyanút keltő, mert a jelenlegi hatalom bebetonozásának szándékáról árulkodik, vagy kifejezetten hülye és alantas, torz, mint a "nemzeti hitvallásnak" ájtatoskodott képmutató, erőszakoskodó ostobaságok gyűjteménye - szövegét nyilván drognak szánják zembereik számára...

A Zorbánék által folyamatosan gyalázott, ma még hatályos alkotmány minden tekintetben - szakmai, politikai és erkölcsi értelemben egyaránt - magasan fölötte van annak a micsodának, amit most összezagyválnak. Igaz, rövidebb idő alatt készült el, mint ez a fideszes-jobbikos, de a demokratikus erők kezdettől konszenzusra törekedtek, s azt meg is sikerült valósítaniuk (ebben az értelemben kifejezett hazugság, amit például Lázár állított, nyilván Orbánt papagájkodva - ti. hogy a hatályos alkotmányt senki sem hagyta jóvá); kiváló szakemberek dolgoztak rajta, ami e mostaniról egyáltalán nem állítható. Amikor az 1949-est 1989-hez igazították (gyökeresen átdolgozták), akkor tudni lehetett, kik is foglalkoznak a témával. Napjainkban viszont szemfényvesztő csibészkedésekkel (lásd Orbánék "levelezését") próbálják leplezni, hogy tákolmányuk - nyilvánosságot nem vállaló személyek műveként - gyakorlatilag a szakmai közvélemény teljes kizárásával készült, a szélesebb értelemben vett nyilvánosság számára pedig abszolút követhetetlenül. Mindez - ismétlem - különösen azért súlyos, mert olyan alkotmányt akarnak vele felváltani, amely, dacára minden orbáni handabandázásnak, megőrizte tekintélyét. Bátran mondható, a sztálinistának bélyegzett alkotmány ma is olyan autoritásnak örvend, amilyenre az orbáni kotmány sosem fog szert tenni.

Az 1989-es alkotmány készítői jó szándékkal, megegyezést keresve dolgoztak, mégpedig azzal a céllal, hogy egymástól elválasztott hatalmi ágak, valamint a végrehajtó hatalmat ellenőrző és korlátozó fékek és ellensúlyok demokratikus struktúráját építsék ki. E törekvés megvolt akkoriban minden alkotmányozó erőben! Ezért állítható, hogy mind készítői erkölcse és intellektusa, hozzáértése, mind a megszületett alkotás minősége, európaisága tekintetében a 89-es elérhetetlen magasságban van a mai kotmányozók és tákolmányuk fölött.

A mai erőszakos kotmányozás nem csupán azért súlyos elfajulás, mert nyílt megtagadása a 89-90-es értékeknek, morálnak, hanem azért is, mert utólagos, cinikus kigúnyolása annak a polgári demokratikus magatartásnak, amelyet a Horn-Kuncze - kormány tanúsított az alkotmányozás kérdésében. Az MSZP-SZDSZ koalíció parlamenti támogatása nagyobb volt a mai kormánypárténál, ám az a koalíció tudta, hogy a 72 %-os parlamenti többség nem jelent ugyanakkora társadalmi támogatást; de ha jelentene is: nem kívánta valami erőszakos egység aklába terelni a nemzetet: természetes, megőrzendő polgári értéknek tekintette a magyar társadalomban hosszú, ellentmondásos fejlődés révén kialakult plurális értékrendet, kultúrát. Itt kell tehát leszögezni: a mai hatalom nem csupán a rendszerváltók erkölcsi és politikai, tágabb értelemben pedig kulturális szintjét nem éri el, de messze elmarad attól is, amit az egyébként fokozatosan korrumpálódó MSZP-SZDSZ koalíció képviselt! Hiszen micsoda cinizmus, micsoda züllöttség szükségeltetik ahhoz, hogy a kormánypárt a maga legképtelenebb alkotmány- és egyéb jogsértéseit a választásra jogosultak 64 %-ából kapott 53 %-os többséggel szerzett 68%-os parlamenti aránnyal "magyarázza"... Ez a "magyarázat" éles fényt vet a fideszes "politika" legfontosabb sajátosságára: arra, hogy önmagát a nemzettel azonosítva jogot formál annak eldöntésére, ki "jó magyar ember" és ki "idegenszerű"; kik tartoznak a nemzethez és kik nem. Így van ez, bizony, mégpedig törvényszerűen, ha hatalomra kerül az a "haza", amely "nem lehet ellenzékben"...

Szentségtelen képmutatással szenteskedő önkény erőltetné rá magát, hosszú időre a Magyar Köztársaságra - akár egy ideológiainak álcázott, valójában pusztán hatalomtechnikai okokból végrehajtott, új Trianonként is fölfogható cinikus - belső, "anyaországbeli" - nemzetcsonkítás árán is. Mert ahol az ellenzékbe nem szorítható „haza” van hatalmon, ott ellenzék, ha egyáltalán, csak e „hazán” kívül létezhet - és a Fidesz-kormány ezt így is gondolja: azok, akik nem fogadják el kotmányukat, sorozatos jogsértéseiket, azok „szembeszállnak a zemberek akaratával”, azok "önmagukat rekesztik ki az egyetemes magyarságból”…

A teljes szöveg a címre kattintva olvasható.