2011. október 26., szerda

A tiltakozás szükséges erejéről

A züllött önkénynek most veszítenie kell!
Mintha a romániai magyar értelmiség, legalábbis annak színházhoz kötődő része inkább fölfogta volna a Dörner-Csurka páros kinevezésének tűrhetetlenségét, mint a honi demokratikus szellemi és politikai élet szervezetei, meghatározó személyiségei, képviselői... Mintha Németországban jobban éreznék a Tarlós által vállalt döntésből áradó pokoli bűzt, mint Magyarországon...
Hiszen volt és van tiltakozás, nem is jelentéktelen - de ami van, semmiképpen sem mondható a helyzet súlyosságával adekvátnak. Követelés alig hallatszik, inkább magyarázatot, új pályázat kiírását kérik a méltatlankodók - mintha ép észre, tisztességre vallana ezek után Tarlóshoz pályázni...
A gondolat, hogy e kinevezés, amely újnyilas színház megalapítását jelenti, olyannyira tűrhetetlen, hogy Tarlósnak távoznia kell, mindeddig föl sem vetődött. Pedig egy ilyen követelésnek sem volna kevesebb esélye a meghallgatásra, mint bármi alázatos hangú kérésnek, ha az még valamelyest becsületes...
Az első magyar újnyilas színház "közhatalom" általi megalapításának szándékát annyira gyalázatos, annyira tűrhetetlen dolognak tartom, hogy nem tudok elképzelni olyan radikális tiltakozást - eltekintve persze 2006 ősze Fidesz bujtogatta-hergelte puccsistáinak, martalócainak randalírozásától -, amelyet eltúlzottnak minősíthetnék.
Ha a magyar társadalomnak, a magyar értelmiségnek megfelelően működnének  demokratikus ösztönei, reflexei, az elképesztő döntésre azonnal olyan, egyöntetű választ ad, amely rögtön világossá teszi: ezt Magyarországon nem lehet megcsinálni; akinek pedig ilyen szándékai voltak-vannak, annak a közhatalomból távoznia kell: a magyar közélet szemétdombján lehet csak helye.
Nagyon fontosak az eddigi tiltakozások - de gyengék. És rengetegen hiányoznak, akiknek pedig kötelességük volna megszólalni! S a "demokratikus" pártok is...
Márpedig minden megalkuvástól mentesen, ha kell, a hatalommal való teljes szembefordulást is fölvállalva kell tiltakozni! Ha belegondolunk ebbe a gyalázatba, abba a ténybe, hogy 2011-12 Magyarországán a "közhatalom" színházhoz juttathat olyan "pályázót", aki hazugságoktól hemzsegő, Magyar Fórum-os szintű fércművel jelentkezett, amelynek egyetlen értelmezhető tartalma a gyengén kódolt zsidózás, akkor minden tisztességes embernek kötelessége kiáltani: ezt már nem! ezt nem tűrjük el!
Az első pillanattól a legkeményebben kellett volna föllépni - hiszen ismert a jelen hatalom természete... Kilátásba kellett volna helyezni például színházi "sztrájkokat", előadások közbeni tiltakozásokat; de ami ennél fontosabb: a döntés visszavonásáig, Tarlós lemondásáig a demokratikus pártoknak, szervezeteknek föl kellett volna függeszteniük a hatalommal, a "kormányzattal", a kormánypártokkal való minden együttműködést, a puszta kommunikációt is! Minden fórumon - a parlamenttől kezdve a legkisebb önkormányzatokig. Az EU elé kell vinni az ügyet, fölszólítva a Néppártot, hogy gyakoroljon nyomást a Fideszre; ha kell, zárja is ki!
Mindenhol - itthon és külföldön -, minden demokratikus erőnek, szervezetnek érzékeltetnie kell: semmilyen közösséget sem vállal azzal a párttal, azzal a "közhatalommal", amely - a demokratikus jogrend szétverése után egyébként logikusan - újnyilas színház alapításáig jutott. Ezt a küzdelmet a züllött önkénynek el kell veszítenie - különben a magyar demokrácia, a közmorál veszít, mégpedig fölmérhetetlenül sokat!
Meggyőződésem, hogy azok, akik jó szándékkal másképp ítélik meg a helyzetet, valójában nem értik, miről is van szó.
ÉLJEN A DEMOKRATIKUS MAGYAR KÖZTÁRSASÁG!
*
Egy kérdés: hol vannak ilyenkor a magyar társadalom önkéntes erkölcscsőszei, a "történelmi" egyházak?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése