2011. május 13., péntek

Orbánnak mennie kell...

Amikor a "Kádárnak mennie kell!" kívánsága-követelése megfogalmazódott, sokan,  akik erről egyáltalán tudomást szereztek, belátták annak szükségszerűségét, de csak kevesen hittek gyors teljesíthetőségében.
Azt hiszem, hogy most, amikor Orbán hatalma csúcspontjához közelít, mind többek számára válik világossá: Orbánnak mennie kell, s vele együtt az orbáni Fidesznek is.
Másképp Magyarország nem lesz, nem lehet nyugati értelemben vett polgári demokrácia - márpedig más értelmes út nincs. Másképp Magyarország nem lesz kiegyensúlyozott polgári demokrácia: amíg az orbáni Fidesz végképp meg nem bukik, addig nyugatias jobboldali erő meg nem erősödhet. Márpedig anélkül nincs stabil demokrácia.
Ha ma valami reménytelennek látszik, akkor az Orbán és Fidesze közeli bukása... És mégis, akarni kell, készülni kell rá. Mert Kis Jánosnak (megrögzött szokása szerint) igaza van - Amig Orbán a miniszterelnök...
"De veszíthet-e úgy Orbán, hogy ne veszítsen el mindent?

– Orbán alkotmányos válsággá növesztette a politikai válságot, és amíg ő Magyarország miniszterelnöke, ebből a válságból nem fogunk kikecmeregni. Sőt, akkor sem, ha elveszti ugyan a választást, de ő marad a jobboldal vezére. Az ő alkotmányával hosszú távon nem élhet együtt az ország, ő viszont nem törődhet bele a korrigálásába. Orbánnak meg kell buknia ahhoz, hogy az alkotmány elkerülhetetlenül szükséges korrekciójára sor kerülhessen. De nem szükségszerű, hogy a teljes jobboldal kövesse őt a bukásban.


- Lehet, hogy nem szükségszerű, de nem az lenne a jobb? Hiszen a jobboldal bukása megnyitná az utat egy bal-balközép kétharmad előtt, és akkor az Orbán-alkotmányt hatályon kívül lehetne helyezni.

– Ha a Fidesztől balra álló pártok egymaguk hajtják végre az alkotmány korrekcióját, akkor az történik, hogy míg a „húsvéti alkotmány” a jobboldalé, a következő alkotmány a baloldalé lesz. A maradék jobboldal egy emberként sorakozik föl vele szemben, és eljön az idő, amikor megint ők tudnak alkotmányt csinálni. Folytatódik a köztársaság válsága. Ezért én nagyon fontosnak tartom azt, amit a Facebook-csoport április 15-i tüntetésének egyik szónoka mondott: „Amikor eljön a pillanat – mert el fog jönni –, hogy lezárjuk ezt az illegitim alkotmányozási kalandot, akkor kezet fogunk nyújtani azoknak, akik most megpróbálnak kizárni minket a hazánkból.”
- Ezek az urak a fülük botját sem mozgatják az ilyen beszédre. Azzal vannak elfoglalva, hogy még több hatalmat összpontosítsanak a kezükben.


– Így igaz. De az a mondat nem nekik szól, hanem – ahogy én értelmezem – azoknak a jobboldali polgártársainknak, akik hozzánk hasonlóan aggódnak a jogállamért. Azt üzeni nekik, hogy a mi számunkra a köztársaság védelme nem eszköz a másik oldal agyagba döngöléséhez."
Igen: Orbán bukása elkerülhetetlen, mégpedig azért, mert tákolmányával, egész hatalomgyakorlásával a magyarság jelentős részét (szerintem többségét) próbálja kizárni a hazából. S arra kell készülni, hogy a megújuló, demokratikus jobboldallal közösen teremtsen új alkotmányt az a polgári, nyugatos erő, amelynek "balliberális" része büszkén hivatkozhat saját példamutatására: 72%-os parlamenti többsége birtokában sem akarta kitagadni a nemzetből a vele egyet nem értőket, és a négyötödös szabállyal korlátozta önmagát. A mai hatalmi önkényről a legtöbbet talán éppen az mondja, hogy ezt a gesztust eszükben sem volt viszonozni. Számukra talán érthető párhuzammal: nem adták vissza a labdát...
Bár azt hiszem, a ma hatalmaskodók számára semmi sem érthető, ami fair.
ÉLJEN A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése