Orbániai történelem

Három fontos, meghatározó esemény volt Magyarországon az elmúlt 20 évben:

Az első meghatározó pillanat Orbán Viktor 1989-es, sorsfordító jelentőségű beszéde: "ha 1989-ben nem követeljük a szovjet csapatok távozását, még mindig tele lenne velük Közép-Európa".

Bizony, bizony: be kell látnom: rosszul ítéltem meg, már a beszéd elhangzásakor is, a dolog jelentőségét. Én azt gondoltam (s ha nem figyelek magamra, ma is azt gondolom), hogy Orbán beszédének nem volt már kockázata, meg azt is, hogy agresszív hangütésével fölrúgott egy - vélhetően hallgatólagos - gentlemen's agreementet (ezt én csibészkedésnek ítéltem akkor, s ha nem figyelek magamra...), no meg azt hittem: ha Orbán követeli, maradjanak az oroszok, azok akkor is elmentek volna. Hát, így gondoltam akkor - s ha nem figyelek magamra...

A második meghatározó pillanat Orbán Viktor első kormányra kerülése, 1998-ban. Ám jött aztán a megmagyarázhatatlan, nemzetellenes 2002 és 2006 - ezért most ne szóljunk róla.

A harmadik meghatározó pillanat, a mindent örökre (de legalább száz évre) eldöntő, amely véget vetett a magyarság előtörténetének, az új rendszert alapító tavaszi forradalom volt.

"Orbán Viktor szerint a nemzet igent mondott arra, hogy az országban mindennek meg kell változnia: az alkotmánynak, a törvényeknek, a közéleti erkölcsöknek, a tabuknak, a parancsoknak, a céloknak, a viszonyoknak, az értékeknek, a médiának, a környezetvédelemnek, az iskolának és a közbeszerzéseknek. Mindennek, ami ember-, nemzet-, ész-, erkölcs- és életellenes, így az adózás mikéntjének és "a nemzettestvérek kitagadásának" is - hangsúlyozta, s szavait üdvrivalgás fogadta."

"Orbán Viktor kiemelte, most nem szabad a sápítozókra, a huhogókra és az örök bizonytalanokra hallgatni. Akik kételkednek saját erőnkben és képességeinkben, azok akarva vagy akaratlanul a múlt védelmezőivé válnak - jelentette ki, majd hozzátette: a magyarok azonban nem a múlt védelmezői, hanem a jövő emberei akarnak lenni."

A beszéd fenti részletét nyilván maga Virág elvtárs írta!

"A harcot, a magyar életlehetőségek szabad alakításáért vívott harcot lezártuk. Ez a harc a mi győzelmünkkel, az 56-osok, a rendszerváltók, a szabad magyarok győzelmével ért véget 2010 áprilisában" - hangsúlyozta a kormányfő, utalva a tavaszi országgyűlési választásra. 1956-ban az utcákon győzték le a magyarok a hazugságot, 2010-ben a választásokon döntötték le és adták meg a kegyelemdöfést a hazugságok rendszerének - fogalmazott Orbán Viktor, aki szerint ezzel eljött a nemzeti együttműködés korszaka, s mint mondta, "megkaptuk a lehetőséget arra, hogy megnyissuk a magyarok új, igazságos évszázadát".

*

Ha nem figyelek magamra - és nem figyelek, nem akarok unatkozni - a következők jutnak eszembe vagy mibe:

- ha Orbánt hallgatom... na jó: ha Orbánt olva... azaz ha Orbánról olvasok, gyakran úgy vélem: konok, megátalkodott hazudozóról olvasok. Néha meg úgy érzem: kényszeres hazudozó ez az ember. Ám a késztetésekben határozott tendencia észlelhető: soha, sehol egy bájos, kedves, jó szándékú hazugság: mindig csak olyan, amely számító, aljas...;

- ha vége a hazugságok rendszerének, hogy lehet a Magyar Köztársaság miniszterelnöke az elmúlt több mint 15 év legkövetkezetesebb, teljesen amorális hazudozója?

- a mai nap végén: hogy lehet nemzeti ünnepünkön ennyi alantas ostobaságot összehordani? Miféle zemberek ünneplik őt ezért?!

És tartsuk észben: a Magyar Köztársaság miniszterelnökének undorító eszelősségeihez Jerzy Buzek EP-elnök asszisztált.