2010. október 26., kedd

Gengszteruralom?

"Pogány itt mindenki", aki nem úgy beszél, hogy az a hatalomnak is tessék!

Ha az ügyész nem azt a nótát fújja, amit a fideszes-újnyilas bizoccság hallani akar, akkor "cinikus, a megjavulás szándékát sem mutatja". E megítélés következményei bemérhetők.

Ha az alkotmánybíróság nem úgy dönt, ahogy a gengszterek mentalitását produkáló kormánypárt kívánja, egyszerű a megoldás: a már begyakorolt módon, alkotmánybaszkurálás révén az Ab. hatáskorének szűkítése. Nyilván sürgősen, hogy a magánnyugdíj ügyében már ne is dönthessen...

Vajon Török Gábornak erről mi lesz a véleménye? Kibújik már..?


Mert a Fidesz ellen egy szempontból nem lehet kifogást emelni: mindent elkövet azért, hogy gondolkodni hajlandó emberek végre megértsék: hatalma közveszélyes.

*

Itt a "ragyogó alkalom", hogy az MSZP mint egyetlen reménybeli ellenzéki erő felülvizsgálja magatartását az "alkotmányozásban" meg a médiadisznólkodásban való bármilyen részvételét illetően...

S a Fidesz frakciójában, magában a pártban, szellemi hátországában, pl. a Professzorok Batthyány Körében akad-e akár csak egyetlen tisztességes ember is, aki végre szembefordul a hatalom garázdálkodásával?

2010. október 24., vasárnap

Kossuth téri őrület

Őrület volt az is, amit 2006 őszén rendeztek ott Gondáék, Satuék stb. - a Fidesz ösztönzésére és támogatásával. Mégis, bár óriási ramazurit csaptak az "'56-os forradalmárok utódai" - eszelősök, szerencsétlen lumpenek és a lelátók neonáci-újnyilas banditái -, s bár sokáig tartott (a Fidesz ellenében) a rend helyreállítása, a dolog nem volt különösebben veszélyes. Ami veszélyes volt, s ez ma már tisztán látszik: a kordonbontás. Az, hogy a rendőrség nem mert közbeavatkozni, pedig tettenérés esete állt fenn. Az az elképesztő ítélet, amely abban az ügyben (is) született...

Tegnap a Kossuth tér kordonoktól mentes területén szabadon tombolt az őrület - hivatalosan, kormányszinten meg a zemberek szintjén. Ami történt, rendívül súlyos: olyan ocsmány módon, mint a Magyar Köztársaság miniszterelnöke tette, a rendszerváltás óta senki sem gyalázta meg 1956-ot. Beszéde nyilvánvalóan őrült beszéd, ám - ahogy már megszokhattuk - megvolt benne az ismert rendszer. (E rendszer alapeleme az az üzenet, hogy Orbán Viktor választási győzelmével új korszak kezdődött a világegyetem történetében...)

'56 meghamisítása, elvétele - ez történt tegnap, s a zemberek eszelős ünnepléssel örvendeztek. Norma lett az abnormitás, az őrület (ideje megkérdezni: ha "ezek" szabadon, akkor kik vannak a pszichiátriákon..?).

Kormányfőtől, nemzeti ünnepünkön ilyen gyalázatos beszéd régóta nem hangzott el. Ha csak kicsit is normálisak volnának a közállapotaink, elementáris fölháborodást váltana ki, legalább a közéletben aktív értelmiség körében. Ha a téren összegyűlt zembereknek szemernyi közük lett volna '56-hoz, minden bizonnyal tomboló füttyel fojtják Orbán torkára a szót.

Ha a kormánypártban volna becsülete a demokratikus értékeknek, akkor most sokan lázadnának az orbáni őrület ellen. Ha a Fideszben volna legalább minimális érzék a realitások, kis felelősségtudat az ország iránt, akkor, ha lázadni nem lázadnának is (ahhoz demokratának kellene lenni), de legalább szorgosan keresnék a mind kevésbé beszámíthatónak tűnő miniszterelnök utódát.

De nem: realitásérzéknek, felelősségtudatnak nincs jele. Magyarországra, úgy tűnik, hosszú időre politikai őrült éjszaka borul.

2010. október 23., szombat

Orbániai történelem

Három fontos, meghatározó esemény volt Magyarországon az elmúlt 20 évben:

Az első meghatározó pillanat Orbán Viktor 1989-es, sorsfordító jelentőségű beszéde: "ha 1989-ben nem követeljük a szovjet csapatok távozását, még mindig tele lenne velük Közép-Európa".

Bizony, bizony: be kell látnom: rosszul ítéltem meg, már a beszéd elhangzásakor is, a dolog jelentőségét. Én azt gondoltam (s ha nem figyelek magamra, ma is azt gondolom), hogy Orbán beszédének nem volt már kockázata, meg azt is, hogy agresszív hangütésével fölrúgott egy - vélhetően hallgatólagos - gentlemen's agreementet (ezt én csibészkedésnek ítéltem akkor, s ha nem figyelek magamra...), no meg azt hittem: ha Orbán követeli, maradjanak az oroszok, azok akkor is elmentek volna. Hát, így gondoltam akkor - s ha nem figyelek magamra...

A második meghatározó pillanat Orbán Viktor első kormányra kerülése, 1998-ban. Ám jött aztán a megmagyarázhatatlan, nemzetellenes 2002 és 2006 - ezért most ne szóljunk róla.

A harmadik meghatározó pillanat, a mindent örökre (de legalább száz évre) eldöntő, amely véget vetett a magyarság előtörténetének, az új rendszert alapító tavaszi forradalom volt.

"Orbán Viktor szerint a nemzet igent mondott arra, hogy az országban mindennek meg kell változnia: az alkotmánynak, a törvényeknek, a közéleti erkölcsöknek, a tabuknak, a parancsoknak, a céloknak, a viszonyoknak, az értékeknek, a médiának, a környezetvédelemnek, az iskolának és a közbeszerzéseknek. Mindennek, ami ember-, nemzet-, ész-, erkölcs- és életellenes, így az adózás mikéntjének és "a nemzettestvérek kitagadásának" is - hangsúlyozta, s szavait üdvrivalgás fogadta."


"Orbán Viktor kiemelte, most nem szabad a sápítozókra, a huhogókra és az örök bizonytalanokra hallgatni. Akik kételkednek saját erőnkben és képességeinkben, azok akarva vagy akaratlanul a múlt védelmezőivé válnak - jelentette ki, majd hozzátette: a magyarok azonban nem a múlt védelmezői, hanem a jövő emberei akarnak lenni."

A beszéd fenti részletét nyilván maga Virág elvtárs írta!

"A harcot, a magyar életlehetőségek szabad alakításáért vívott harcot lezártuk. Ez a harc a mi győzelmünkkel, az 56-osok, a rendszerváltók, a szabad magyarok győzelmével ért véget 2010 áprilisában" - hangsúlyozta a kormányfő, utalva a tavaszi országgyűlési választásra. 1956-ban az utcákon győzték le a magyarok a hazugságot, 2010-ben a választásokon döntötték le és adták meg a kegyelemdöfést a hazugságok rendszerének - fogalmazott Orbán Viktor, aki szerint ezzel eljött a nemzeti együttműködés korszaka, s mint mondta, "megkaptuk a lehetőséget arra, hogy megnyissuk a magyarok új, igazságos évszázadát".

*


Ha nem figyelek magamra - és nem figyelek, nem akarok unatkozni - a következők jutnak eszembe vagy mibe:

- ha Orbánt hallgatom... na jó: ha Orbánt olva... azaz ha Orbánról olvasok, gyakran úgy vélem: konok, megátalkodott hazudozóról olvasok. Néha meg úgy érzem: kényszeres hazudozó ez az ember. Ám a késztetésekben határozott tendencia észlelhető: soha, sehol egy bájos, kedves, jó szándékú hazugság: mindig csak olyan, amely számító, aljas...;

- ha vége a hazugságok rendszerének, hogy lehet a Magyar Köztársaság miniszterelnöke az elmúlt több mint 15 év legkövetkezetesebb, teljesen amorális hazudozója?

- a mai nap végén: hogy lehet nemzeti ünnepünkön ennyi alantas ostobaságot összehordani? Miféle zemberek ünneplik őt ezért?!

És tartsuk észben: a Magyar Köztársaság miniszterelnökének undorító eszelősségeihez Jerzy Buzek EP-elnök asszisztált.

2010. október 21., csütörtök

Rövid poszt

A törvénykezés motorjaként bármit aláíró köztársasági elnökünk Heti Válasz-beli interjújáról:

"Az államfő úgy vélekedett, Nagy Imre példakép. Mint mondta, "segítségével válhattunk azzá a néppé, amely kiverte a falból a legelső téglát". "A másik pillanat, amelyet most ünneplünk, az, hogy 1989-ben összeomlott a rendszer, hogy október 23-án népköztársaságból köztársasággá váltunk, egyértelműen 1956-ban gyökerezik, ahogy az idei választásokon megtapasztalt példátlan összefogás is visszavezethető rá" - fogalmazott Schmitt Pál."


COKI!

2010. október 18., hétfő

Főkutya, alkutya nem ugat hiába...

Maffia módra szervezett, keresztapa irányította pszeudopárt birtoka lett az ország. Pedig a kétharmad kormányzásra, nem birtokba vételre ad mandátumot Az ország birtokba vétele értelemszerűen nem jelenthet mást, mint elbitorlást. Ezt az elbitorlást - egyelőre? - a zemberek bárgyún vigyorogva, önként, sunyin belesüppedve langyos-mocskos infantilizmusukba, kéjjel ünneplik. Arcukról az erkölcs és az értelem nyomora szivárog - mint hülyék orcáján a nyál.

Ellenállásnak szinte semmi jele, a parlamenti ellenzékben is alig találni következetes demokratát. Nehéz ma megítélni, hová kell még züllenie az országnak, hogy a zemberek megelégeljék a keresztapás társaság uralmát.

Egy régi, nyári interjú:
Tölgyessy: Orbán főkutya-alkutya rendszerben képzeli el a világot

"Orbán Viktor az elmúlt két évtizedben többi pártunkhoz képest tetterős, ám az ellenpontokat leépítő, az erőteljes visszacsatolást kizáró hatalmi szerkezetet épített fel a Fideszben. Az új kormányzati szerkezet ezt a hierarchikus megoldást teszi teljessé a közhatalomban is."

"Orbán Viktor jó ideje főkutya-alkutya rendszerben képzeli el a világot. Nem az intézményes hatalommegosztásban, a jog uralmában bízik, hanem inkább a személyes kapcsolatok, függőségi viszonyok rendjében gondolkodik. A miniszterelnök eddig még a Fideszben sem kötött új szövetségeket. Döntően olyan embereket emelt kormányába, akik többszörösen bizonyították, személyesen hozzá lojálisak. Ám ettől még tény: Magyarországon a közhatalom mára teljeséggel elkocsonyásodott. Egyfelől meglehetősen cselekvésképtelenné vált, másfelől részérdekek, pártszempontok kiszolgálója lett. Az országos közjóért tevékenykedő közhatalmat mindenképpen újra kéne építeni, és cselekvőképessé kellene tenni. Ám ez csak akkor sikerülhet, ha a magyarok túlnyomó többsége végre valóban magáénak érezheti államát."

(Ennek az "elkocsonyásodásnak", cselekvésképtelenségnek kialakításában a "szoclib" tehetetlenségen és korruptságon kívül komoly szerepe volt a fideszes árnyékállamnak, a Fidesznek a "minél rosszabb, annál jobb" destrukcióján alapuló és gátlástalan következetességgel képviselt politikájának.)

Igen, ez a párt ma nagyon erős vagy legalábbis annak látszik (bár ahová jutott, onnan csak lefelé vezet már út). Erejének, cselekvőképességének egyik titka a tökéletes amoralitás, a teljes gátlástalanság. Az a kihívó pimaszság, ahogyan pl. Cser-Palkovics közli: médiatanács-ügyben szakmai döntés született. Ahogy Salamon László azt merészeli állítani "alkotmányelőkészítő" tevékenységükről, hogy az semmilyen gyanakvásra sem ad okot. Ahogy Szijjártó kiáll a zemberek elé, mondván, megvédik a nyugdíjakat. Az az elképesztő, normálisnak semmiképpen sem nevezhető magabiztosság, ahogyan Orbán évek óta makacsul, egzaltáltan ismételgeti - híveinek ovációja közepette - azokat az ostobaságait, amelyekért minden normális országban kiröhögnék vagy éppenséggel megszánnák.

A Fidesz hosszú ideje mentes minden morális válságtól - az elmúlt két évtized történetének valamelyes ismeretében is teljes bizonyossággal kijelenthető, hogy ennek az abnormális jelenségnek maga az abnormalitás, a morál nélküliség a magyarázata.

Igen, a párt erejének egyik titka a maffiákra jellemző mentalitás.

A Fideszt bizony nagyon pontosan mutatja be Révész Sándor (ill. Hegedűs István) az általam korábban is idézett Beszélő-cikkben:
Révész Sándor: A tofupárt

"És itt értünk a lényeghez: az ügy nélkülözéséhez. A Fidesz, pontosabban Orbán pártja számára nincs ügy. Nincs önmagáért való politikai tartalom. Érték. Cél. Ezért lehetséges számára minden. A tartalmi szempontoktól, az értékszempontoktól való szabadság adja azt a határtalan könnyedséget, ami szükségeltetik a határtalan gátlástalansághoz. És a határtalan, egyben tökéletesen tartalmatlan sikerhez. A fentiek mellé még Orosz Istvántól is idézett Hegedűs egy nagyon találó szöveget, miszerint, ha a politikában csak a siker számítana, „akkor semmi másról nem lenne értelme beszámolni, mint a lapok leosztásáról és a játszmák aktuális lejátszásáról, megnyitási változatokról, elrontott közép- és végjátékokról, ahol semmi más nem érdekes, csak a nyerés. Politikai elemzésnek ez a szempont túlságosan bornírt.” Jegyezzük meg, a magyar politikai elemzők körében ez a bornírt szemlélet meglehetős népszerűségnek örvend.

Ami most velünk és a magyar polgári demokráciával történik, amögött egy mély értelmű paradoxon van. A polgári demokrácia logikáját vélték mindenkinél tisztábban és radikálisabban követni Orbánék, amikor ráléptek arra az útra, mely a polgári demokrácia következetes lebontásának kísérletéig vezette őket. (Magam az első tagmondatban fogaltakat téves, indokolatlanul jóindulatú föltételezésnek vélem.)

Ez a logika a következő volt: A forradalomnak, a rendszerváltásnak vége. A polgári demokrácia intézményei felálltak és működnek. Mi az új rendszer hívei, az új korszak emberei vagyunk. Mi vagyunk azok leginkább, mi vagyunk leginkább szabadok a múlttól, annak cselekvési reflexeitől, s ez a leginkábbság a mi megkülönböztető jegyünk, esélyünk, versenyelőnyünk. Ha ez így van, akkor kőkeményen, engedmények és érzelgősség nélkül az új rendszer logikája szerint kell működnünk. Hivatásos politikusok vagyunk, a politikának megvan az autonóm technológiája, eszköztára, szempontrendszere, mércéje, csak ez számít, semmi más. A politikai piacon kizárólag a hatalmi profit szempontja vezethet minket. A tőkést sem érdekli a profittól függetlenül termékének becse és hatása – és így van ezzel a politikus is, ha igazán profi. Ha a polgári demokrácia logikájából az következik, hogy a tisztán politikai eredményesség, a hatalomnyereség érdekében mindent meg lehet és kell tenni, ami megtehető, akkor természetesen a polgári demokráciának a hatalomfölhalmozást korlátozó intézményeit is le kell bontani, amennyiben és amennyire lehetőségünk van rá. A tőkés is rombolja az őt versengésre és korlátok közé szorító piacot, ha módjában áll. És arra törekszik, hogy módjában álljon." 
Erejének másik titka - egyáltalán nem függetlenül a rá jellemző amoralitástól - a főkutya-alkutya hűbéri láncba szervezett struktúra, amely pártszerűnek valójában nem is nevezhető, tekintettel arra, hogy hiányzik belőle minden, ami valamelyest is komolyan vehető politikai filizófiának, elvszerűségnek legalább a látszatát képes volna kelteni.

Hogy az amoralitás teremtette-e meg a struktúrát vagy fordítva - oly mindegy. Nyilván kölcsönhatásról beszélhetünk. S e kölcsönhatás rendkívül termékenynek bizonyult: jó másfél évtized alatt a Fidesz olyan mennyiségben produkálta a leghitványabb emberi minőséget, amellyel a többi párt minden igyekezetük dacára sem versenyezhetett, együtt sem...

Gondoljuk meg: vajon hol találunk példát arra, amit a Fidesz a rendszerváltás utáni első ciklus végén művelt? "Meccs közben" mezt cserélt: liberálisként, polgári radikálisként futott ki a pályára, s menet közben - néhány elvszerű emberétől megválva - "nemzeti"-"keresztény"-"konzervatív" csapatként játszott tovább. A húzás meglehetős sikerén fölbátorodva egyre arcátlanabbul viselkedett: saját szurkolóit ráuszította ellenfeléire; mind gyakrabban terrorizálta a bírókat, végül maga igyekezett bíráskodni is, ráadásul úgy, hogy maga szabja meg a tetszése szerint változtatható szabályokat. S ha tehette - volt, hogy tehette s most megint - levitte a pályáról a kapuját is...

Találunk-e példát arra, hogy demokratikus párt, lényegében változatlan vezetéssel (igaz, tagsága hamar kicserélődött), ekkora fordulatot hajtson végre? Arra, hogy mindazt, amit tegnap még fölháborodva utasított vissza, megfélemlítő szándékú hangoskodással maga hirdesse? Találunk- e példát arra, hogy ezt komolyabb politikai vita nélkül tudja megtenni? Hát arra, hogy az egykor liberális pártnak a legszélső szélsőjobbal való szimbiózisa minden elvi-politikai vita nélkül épüljön ki? Hogy ne legyen a pártban politikus, aki elhatárolódnék a párt bandita hangú médiájától? Hogy a tegnap még liberális emberek egyik pillanatról a másikra kedvencükké fogadják a zsidózó-cigányozó és idióta Vasárnapi újságot (miépes kollégáikkal váltakozva uszítsanak például Demszky s általában a liberálisok és a szocialisták ellen), az elzabrált, alvilágivá züllesztett "Magyar Nemzet"-et és a nyilas-náci irányzatú írásokkal és hasonló reklámokkal teli Demokratát?

Demokratikus pártban előfordulhat-e, hogy politikai vetélytársának nemzetből való kitagadása legyen kommunikációjának alapja? s ez odáig menjen, hogy helytartótanácsról beszéljen, azt ajánlva, meneküljön, amíg teheti? Hát az, hogy bankárkormányozást emlegetve rájátsszon az antiszemita érzelmekre? Előfordulhat-e, hogy demokratikus párt utcai bandákat hergeljen, részben szervezzen is, ráuszítva őket a kormányra, a köztársaságra? hogy maga is beálljon "bandázni", kordont bontva? Hogy minden alap, minden bizonyíték nélkül hosszan handabandázzon választási csalásról, elvitatva a győztes legitimitását? Hát az, hogy önmagát a hazával azonosítsa, kijelentve: a haza nem lehet ellenzékben?

Demokratikus-e az a párt, amely köré olyan "polgári körök" szervezhetők, amelyekben kitalálták, megtervezték az ellenfeleket megfélemlíteni akaró akciók sorozatát; amelyekben eszméletlen gyűlölködést öntöttek le - visszataszító egyházi segédlettel - ájtatoskodó, szenteskedő képmutatással? Rendez-e demokratikus párt irredenta-rasszista kirakodóvásárt e körök szeánszain, s teheti-e ezt minden belső ellenkezés nélkül?

Demokratikus-e az a párt, amely ellenzékből, hatalomból egyaránt az emberek legrosszabb tulajdonságainak - irigykedés, bosszúvágy, a felelősség bűnbakképző elhárítása, szervilis, sunyi infantilizmusra való hajlam - erősítésében kereste és találta meg (!) a maga esélyeit?! Hát az, amelyik hatalomra jutván bandaháborúba bocsátkozik a belőle kivált újnyilas erővel, anélkül azonban, hogy elviekben elhatárolódnék tőle?!

Hol van a világban olyan demokratikus párt, amelyben minden lényeges döntést egyetlen ember hoz meg? Ahol mindenki ehhez az emberhez való viszonyától függ? Ahol ez az ember, keresztapaként, saját kúriájában jelölheti ki eléje járuló vazallusaiból a párt képviselő-jelöltjeit? Ahol ennek az embernek minden döntését, még a legostobábbat, legőrültebbet is hódoló lelkesedés fogadja?

Meg tudja valaki mondani, mikor volt a Fideszben utoljára demokratikus, elvi politikai vita?

És demokratikus dolog-e a média kormányellenőrzés alá vonása, az ÁSZ és az alkotmánybíróság megszállása?
És még mi minden várható!

Annak az ellenzéknek, amely demokratikus alapértékeket kíván védelmezni, hitelesen, végig kell gondolnia a fenti kérdéseket is. Komoly elemzés után aligha juthat más eredményre: a demokratikus választás révén minden tekintetben antidemokratikus szerveződés, pszeudopárt jutott hatalomra. Ebből pedig az következik, hogy demokraták nem működhetnek együtt ezzel az erővel semmiben, ami a jogállami struktúra szétverését célozza. Kötelező volna tehát például a média megszállásának, az "alkotmányozásnak" pártállami eszközökkel való levezénylésében a részvétel totális megtagadása, a teljes bojkott.

A berendezkedő főkutya-alkutya világgal szemben csakis a következetes, megalkuvás nélküli ellenállás lehet - idővel - sikeres.

Ui.

Nehéz megfelelő szavakat találni a jobboldali értelmiség magatartására, amelyet a meghunyászkodás és a sunyin nyalakodó szervilizmus jellemez. Igazi árulás ez - saját értelmiségi mivoltuk haszonleső elárulása.

És nehezen minősíthető a "történelmi egyházak" - elsősorban a kat. és ref.) immorális magatartása. Züllesztő hatásuk fölmérhetetlen.

2010. október 14., csütörtök

Orwelli az új rendszer

Mármint az, amelyet - mint az már köztudott - maguk a magyarok alapítottak, mivel megunták a "régit".

Ezt az alapítás-izét pedig a miniszterelnök személyesen szokta előadni, mégpedig oly gyakran, mintha maga sem hinné, amit mond, mintha önmagát is meg akarná győzni...

Legutóbb imígyen hirdette igéjét Orbán Viktor:

"Úgy érzem, Magyarország az országgyűlési választások utáni legfontosabb pillanatához érkezett, a legfontosabb pillanathoz, amikor el fog dőlni – az Önök mai munkájának is eredményeképpen –, hogy valóban megváltoztak a dolgok, valóban új korszakban élünk, vagy maradt minden a régiben. Az országgyűlés számára az a pillanat jött el, amikor nekünk, akiket azért választottak meg a magyarok, hogy egy új korszakot kezdjünk, bizonyítanunk kell, hogy valóban új korszakot nyitottunk. Arról az előző korszakról beszélek, amelyben mindent a magánérdek írt felül, s amely a hatalommal való visszaélés rendszerére épül. A magyar választók ezt a rendszert megdöntötték áprilisban, és alapítottak helyette egy újat.”

Azok, akik netán emlékeznek oly időkre, amikor a magyar nyelv még konvencionális eszközként szolgálta a kommunikációt (no meg magát a gondolkodást is), szájtátva kutathatják e duma értelmét. De nem fogják megtalálni, mert a szöveg a maga lexikai értelmében az első szótól az utolsóig hülyeség.

Az orbáni duma szótári jelentését tekintve értelmetlen handabandázás ugyan, de nem céltalan, nem üzenet nélküli - a fölhasznált nyelvi anyag metakommunikációs szerepű (mintha beszéd közben beintene a hallgatóságnak...). A cél, az üzenet aljas - aki el akar jutni a megfejtéshez, olvasson Orwellt. A jelenlegi hatalom uralma teljessé tétele érdekében mindent elkövet nyelvünk kacsabeszéllé züllesztése érdekében.


Ja: az idézett szöveg most éppen az iszapömlés ürügyén hangzott el, mégpedig a T. Házban.

Szégyen.

2010. október 12., kedd

Garázda "kormányzat"...

... elvtelen, gyáva, debil "ellenzék" - s úgy látszik, ennek az országnak így jó! Mert a kormányra került keresztapás társaság népszerűsége nem csökken, a szánalmas "ellenzéki" szereplés, legalábbis egyelőre, nem szült új, demokratikus erő iránti igényt, tenni kész és képes akaratot.

Nem nézem a parlamenti közvetítéseket, ám a tegnapi események utólagos áttekintése is gyomorforgató élmény volt. Politológusok nyilván megdicsérik majd Orbánt és társaságát, amiért ügyesen kihasználták az iszapömlés keltette pszichózist - én, nem lévén politológus, nyugodtan megjegyezhetem: hihetetlenül ocsmány műsort rendeznek ebben a témában (is), kezdettől fogva. Talán hogy ne jusson eszébe senkinek (vagy legalábbis hangosan ne merje fölvetni) az esetleges állami felelősség kérdése...

Az "ellenzék", különösen a szocialisták..? Érdemes bármit is mondani azokról, akik beszarin, sunyin lapítanak, kerülve minden "feltűnést", érdemi konfliktust? Akik egyértelmű szituációkban sem képesek adekvát módon viselkedni?

Tegnap két garázda döntést hozott meg a kormánypárti többség: az egyik gyakorlatilag általános felhatalmazást adott a rendeleti úton való államosításra, a másik lényegében maradéktalanul a keresztapás társaság felügyelete/uralma alá helyezi a médiát.

S az "ellenzék" - egyik így, a másik úgy - begazolva asszisztált e garázdálkodáshoz. A honvédelmi törvény módosításának egyetlen ellenszavazattal való megszavazása különösen elképesztő - vajon a szocik mikor fogják kimosni a gatyájukat?

Az elrendelhető államosítás megszavazására nem volt semmi szükség, legalábbis hiánya semmiben sem akadályozta a megfelelő védekezést. Egyáltalán: micsoda dolog október 11-én benyújtott javaslatot 12-én elfogadni - az "ellenzék" támogatásával? Ilyen horderejű ügyben?! Fölfogták a szocik egyáltalán, mihez adják magukat - ráadásul teljesen értelmetlenül?

A médiaizélésben való, bármilyen "ellenzéki részvétel" ugyanolyan durva politikai hiba, mint az alkotmánybaszkurálásban való segédkezés. (Azért egy ilyen "médiatanácsban" izélni - nem mondom, hitványnak kell lenni hozzá, nem is kicsit. Igaz, a Fidesz raktárról szállítja ezt a minőséget - mást se.)

Érthetetlen a szocik magatartása - vagy nagyon is érthető? Be kell látni, hogy az egyetlen reménybeli ellenzéki erőben se erő, se morál nem maradt?

A hatalommal, mely tökéletesen amorális, elvtelenségben nem lehet versenyezni; az "ellenzék" gyávasága nem fogja a keresztapás társaságot kíméletre késztetni. Egyébként is: demokratikus alapértékeket kellene védelmezni, nem holmi kíméletre számítani... Persze, ilyen igény csak meggyőződéses demokratákkal kapcsolatban fogalmazható meg értelmesen - olyanok pedig, mint a példák mutatják, manapság nincsenek.

Legalábbis az Országgyűlésben.

2010. október 3., vasárnap

A Nyilvánosság Klub állásfoglalása

Amit tehetek az állásfoglalás megismertetésért, megteszem...

Mert egyetértek az ügyvivők álláspontjával:

A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete megütközéssel vette tudomásul, hogy a választások tisztasága felett őrködni hivatott Országos Választási Bizottság (OVB) és Legfelsőbb Bíróság (LB) jóváhagyta a Jobbik "cigánybűnözős" politikai hirdetését. Ezek a döntések súlyosan sértik a választások tisztaságát, ezért ellene a kampánycsend idején is szükségesnek tartjuk fellépni, és arra kérjük a tisztességes választásokat hozzánk hasonlóan fontosnak tartó médiumokat, hogy vállalva a kampánycsendsértés jóval kisebb "bűnét", közvetítsék tiltakozásunkat.