Az orbáni önkény rárontott a nemzetre. Tegnap is - nem először, hanem sokadjára.
Orbán tegnapi szánalmasan harciaskodó, (röhejesnek is mondanám, ha nem menne a mi bőrünkre is a játék) ugyanakkor veszedelmes, mert irracionális, aljas indulatokra rájátszó handabandázásához illő cikket közölt a Kedves Vezetőhöz és pártjához közeli félfasiszta lap: Rejtőzködő magyarság. A cikk szerzője a lengyel-magyar barátságból kiindulva megcsonkítaná mind a magyar, mind a lengyel nemzetet. Ahogy Orbán tegnap példátlanul egységes nemzetet hadovált, amely mögötte áll, úgy tekinti az MH cikke az Orbánt támogató lengyeleket azonosnak a lengyel nemzettel.
Amikor Orbán nemzeti egységről beszél, semmibe veszi a legnyilvánvalóbb tényeket - például azt, hogy sosem volt a társadalomban kétharmados többsége, s mára minden bizonnyal az egyszerűt is elveszítette. Úgy beszél egységről, hogy kitagadja a nemzet vele egyet nem értő részét. Borzasztó, de több mint 15 éve ez politikájának mindent meghatározó alapja - és ehhez kapott kétharmados parlamenti fölhatalmazást..!
Példátlan öncsonkítás - csakis Trianonhoz mérhető. De most nem nagyhatalmak teszik ezt velünk, hanem a lakosság jelentős részének támogatását még mindig élvező, demokratikus választás révén hatalomra juttatott önkényuralom. Egyszer majd el kell számolniuk magukkal azoknak, akik ezt a hatalmat támogatják - különösen áll ez az orbáni "értelmiségre".
A cikkből üvölt a gyűlölködő irracionalizmus - de igazából az a megdöbbentő, hogy ez a hang összecseng Orbánéval.
"A régi Európa, amelyről a bevezetőben szóltam, egyelőre a hátsó udvarban fészkel. A nagy világlapok címlapjain nem találod meg. A Magyarországot gyalázó írásokat kísérő kommentárokban és jogos kérdésekben már igen. Hiába keresed, nem lesz ott a régi Európa a brüsszeli és strasbourgi dolgozószobákban, de ott motoz megannyi baráti beszélgetésben. És soha nem érted meg, hogy a régi Európával milyen értékek, micsoda szellem röppent el, ha például az uniós pénzügyminiszterek döntéséből fejtegeted, mi végre is lennénk mi, magyarok és más európaiak a világon.
Az álságos, hamis Európa intézményesült, a régi, valódi visszaszorult a magánérintkezésekbe. Az emberek zsigereiben mégis ott izeg-mozog Európa, nem úgy, mint a másik, a virtuális térben vonagló, arctalan szörnyszülött. Mi most ennek a másodiknak az ábrázatát bámuljuk kelletlenül, holott magunk is hordozzuk a valódi európaiságot, még ha olykor el is homályosítja bennünk a gazdasági kényszer és a médiahazugságok sora."
Micsoda hang ez, uramisten...
Hát ez:
"Akinek az ősei katonák, hősök, hazaszerető emberek hosszú-hosszú nemzedéken át, soha nem lesz, nem lehet mások bábja. Ha felismerjük, hogy életünk rendeltetés, szükségszerűség, és ráébredünk, hogy Isten akaratából születtünk magyarnak, egy napon megértjük majd azt is, hogy nagyságra és helytállásra hivatott nemzet fiai vagyunk. A mi korunkban a hősöknek nem olyan jó a sajtójuk, mint a gazembereknek. De: így kell élnünk, mert más életet nem élhetünk."
2012 Magyarországán ez a kormánypárti média alaphangja. S mindez Petőfire hivatkozva.
*
A tegnapi Szabad sajtó úti tüntetésen ismét voltak pártellenes hangok. Bármennyire érthető is ez, mégis ideje tudomásul venni: pártok nélkül sehol sincs demokrácia. Ideje tudomásul venni: a napról napra őrültebb, agresszívabb és aljasabb hatalommal szemben a demokratikus erők teljes, minden előföltételtől mentes összefogására van szükség. Föl kell függeszteni minden demokratikus vetélkedést, átmeneti (a demokratikus alapok újjáépítésére szerveződő), de teljes egységre van szükség.
Különben elnyel minket a múlt század legrosszabb időszakaira emlékeztető őrület.
**
Ady Endre: Sípja régi babonának
Csak magamban sírom sorsod,
Vérem népe, magyar népem,
Sátor-sarkon bort nyakalva
Koldus-vásár közepében,
Már menőben bús világgá,
Fáradt lábbal útrakészen.
Körös-körül kavarognak
Béna árnyak, rongyos árnyak,
Nótát sipol a fülembe
Sípja régi babonának,
Édes népem, szól a sípszó,
Sohse lesz jól, sohse látlak.
Szól a sípszó: átkozott nép,
Ne hagyja az Úr veretlen,
Uralkodást magán nem tűr
S szabadságra érdemetlen,
Ha bosszút áll, gyáva, lankadt
S ha kegyet ád, rossz, kegyetlen.
Üzenhettek már utánam,
Kézsmárk hegye, Majtény síkja,
Határ-szélen botot vágok,
Vérem többé sohse issza
Veszett népem veszett földje:
Sohse nézek többet vissza.
