Nemzetcsonkító erőszak, hazafiatlan önkény ünnepli ma szentségtelenül szenteskedő tákolmányában önmagát. Temetni remélik a Magyar Köztársaságot - ettől fénylik oly ájtatoskodón a vazallusok képe; ettől ömlik majd el a bárgyú vigyor a Nemzet Főkomornyikjának arcán, megdicsőülve a megtiszteltetéstől, hogy aláírhatja Kegyurának alapkotmányát…
Visszataszító.
Sok mindennek kellett történnie ahhoz, hogy eljussunk idáig, hogy újra Európán kívülre kerüljünk, épp EU-elnökségünk idején. Sok hibát és bűnt követtek el a szoclib kormányok, de azok együtt sem magyarázzák elégségesen az orbáni abszurd diadalát. Hiszen akinek a hazugságból, a lopásból volt elege, az nem szavazhatott a Fideszre - eben nem cserél gubát…
Döbbenetes a polgári demokratikus törekvések súlyos kudarca. Elképesztő, hogy ma már sokan úgy szajkózzák az orbáni-szijjártós hantát a ma még hatályos alkotmány illegitim voltáról, mintha mindig is annak tartották volna; ahogy a 2006-os puccskísérletet is a brutális rendőrterror idejének emlegetik már akár liberálisok is…
Lyukat lehetett beszélni az emberek hasába - s tette ezt egy hihetetlenül amorális, korrupt társaság.
Van hát mit ünnepelniük - úgy tűnik, győzött az egyházak áldotta hazugság, ostobaság, hazafiatlanság.
Mert elismételhetik százezerszer is, hogy tákolmányukra minden magyar büszke lehet - ez a kirekesztő tartalmú arcátlanság nem változtat azon a tényen, hogy a társadalom igen jelentős része, talán éppen többsége számára Orbánisztán „alaptörvénye” kifejezetten ellenszenves. Túlságosan is sokan vagyunk, akik Orbánisztán helyett továbbra is a Magyar Köztársaságban akarunk élni!
A tákolmányhoz való viszony: magához a demokráciához, a polgári demokrácia erkölcséhez való viszony. 1990 óta ilyen mélyen megosztott még nem volt a magyar társadalom - ez tehát a legalkalmatlanabb időszak maradandó alkotmány létrehozására. De ezt a megosztottságot éppen Orbánék teremtették - belátás tőlük nem várható.
A hatalomnak, ha demokratikus, az alkotmányozás újrakezdéséhez, netán elhalasztásához elég azt tapasztalnia, hogy erős az ellenkezés. Demokratikus kormányzat nem csonkítja meg saját nemzetét. Demokratikus hatalom tudomásul veszi és védelmezi a magyar társadalomnak az európai kultúrában gyökeredző sokszínűségét.
Orbánék hatalma azonban nem demokratikus.
Ma ünneplik azt a nemzetellenes gaztettet, amelyet elkövettek. Ünnepel az egycentrumú, kötcsei „Magyarország”, „Pusztaszer” reinkarnációja. Csak remélni lehet, hogy öröme nem lesz tartós. Ady jut eszembe, a szolganépek Bábele - meg Nagy László:
Ott az élet, hol zsongás hallik és lárma --
szívek dajkája, ritmus, földig vagy lealázva!
És József Attila: Ahol a szabadság a rend, mindig érzem a végtelent.
De most csak az önkény pokoli malma és piszkos szolgaének...
Nem lesz ez mindig így!
ÉLJEN A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG!
